Mert mindenki eljuthat egyszer arra pontra, hogy úgy érzi, sürgőssen meg kell mentenie a világot. Meg kell változnia, felhagyni addigi életével. Ez sok nőnél akkor kezdődik, amikor tárgyi felajánlásal támogatja a jövő nemzedéket, vagyis szül egy gyereket. Meg vagyok győződve, hogy pár év múlva a pszihológia a "fészekrakási ösztön" mellé felfogja venni a "világjobbító szándék" fogalmát is, amikor a várandós nők lelkivilágát fogja taglalni.
Engem 2004 tájékán kapott el eme érzés első hulláma, amikor az első fiam született. Szépen meg is szabadultam a vegyszereimtől, lemondtam a hajfestésről, a gyerekre mosható nadráspelus került. Akkor azt gondoltam ezt már nem tudom fokozni.
Dehogy nem, derült ki 2 év múlva, amikor másodszor is kopogtatott a gólya. Szinte szárnyakat kaptam, és került mind többször az asztalra teljes kiőrlésű biokoszt méltányos alapanyagokból, energiatakarékossan elkészítve.
Ám ekkor megjelentek az első dilemmák is . Minnél több információt szereztem be, annál nehezebb lett a választás. Bio banán Costa Ricaról, a szállítás miatt sok CO2 szennyezéssel, vagy helyi alma, vegyszeres permettel, de alacsony CO2 értékkel? Tök üres buszon egyedüliként "tömegközlekedni", vagy inkább autóval menni. De nem sorolom.
Ráadásul a valós élet is egyre több olyan problémáva szembesített, amit csak "természetes" módszerekkel nem tudtam megoldani (Aki akart valaha kétnapos, beszáradt alamafoltot fehér polóról eltüntetni, tudja mire gondolok, aki nem, az meg ki se próbálja , nem lehet.), ezért néhol kompromisszumokat tettem.
Már látom, nem én fogom megmenteni a világot. És ez így van jól....
No comments:
Post a Comment