Proakció-Evokáció-Reakció

Újabb kirándulás a pszihológiába

A személyiség kialakulásával, és felődésével foglalkozó szakemberek szerint a felnövekvő gyermek mindent elkövet, hogy átlépje a szülei által fekínált kereteket, és a világot a saját igényeinek megfelelően alakítsa ki.

Ezt hívják szaknyelven proaktív interakciónak.

Ennek ugye a leggyakobb példája az amikor a büdös kölök b...ik hallgatni a szülői intéseke, röviden rosszalkodik.

A gyermek proaktív interakciója a szülő szemszögéből igazából egy evokatív interakció (ami azt jelenti, hogy az ember viselkedése sajátos válaszokat vált ki másokból), tehát ha a büdös kölök b...ik hallgatni a szülői intésekre (szóval megint rosszalkodik), a provokált szülő reagál, röviden büntet.

Ez a gyerekekből újabb interakciót vált ki, ezúttal reaktívat.

A reaktív interakció értelmében a különböző személyek eltérően értelmeznek és reagálnak ugyan arra a szituációra.

Tehát, ha a gyerekeim elkezdenek a falra rajzoli, hogy proaktívan túllépjenek az általam kínált környezeten, jelen esetben a papíron, én pedig evokatív válaszként megfenyegetem őket, hogy büntetésül elveszem a rajzeszközt,

Ekkor a következőképpen reagálnak

1. Tomi feláll és "nem is akarok rajzolni" felkiálltással elmegy.

2. András vizuális és verbális elemek (úgy, mint fejrázás és a "nem" szócska ismétlése) kíséretében vissztér a papírhoz

3. Iván mosolyogva felsikolt és folytatja, amit addig csinált.