A gyerekek este 8 körül már alszanak. Ilyenkor én is átváltozom anyából nővé a Zuram meg ugye férfivá....Nem sok időnk és erőnk marad egymásra, de megpróbáljuk maximálisan kihasználni.
Beszélgetünk, tévét nézünk meg egyebek...
Nos az egyebeket a Zuram legszívesebben minden nap csinálná. Tipikus férfi.
Én meg tipikus nő vagyok, ilyenkor fáj a fejem, meg fáradt vagyok.
Azért néha beadom a derekam.
A férjem pedig kiválasztja a pózt.
Most leggyakrabban a hátamra fekszem ő pedig rám, de legutóbb pl négykézlábra kellett ereszkednem.
Néha még be is kell öltöznöm, no semmi extra, csak épp ami illik az alkalomhoz.
Eleinte paszívan fogadtam a történéseket, de mostanában én is egyre aktívabb vagyok, amit ő is díjaz, mert ilyenkor kicsit megnehezítem a dolgát.
Igyenkor lehet egy kicsit kreatívabb is, mert egyébként legtöbbször könyvből szokott dolgozni.
Már napokkal előtte tanulmányozza a megfelelő pozitúrát, hogy ne kelljen megszakítani a dolgokat állandó felugrálással, lapozgatással.
Már egész polcnyi szakirodalmunk van a témáról.
Angol, német, magyar nyelven is....
Egyszer -kétszer előfordult, hogy már benne voltunk a dolgok közepében, amikor Tomi váratlanul kijött, mert pisilnie kellett-
Ez elég kényelmetlen helyzet volt mindkettőnk számára, hiszen nekem fel kellett állnom kikísérnem a fiamat,
ezért:
a Zuramnak abba kellett hagynia a judo-fogás kivitelezését, majd amikor visszatértem újból belekezdeni.
emiatt:
bár én minél hamarabb szabadulni szerettem volna az edzőpartneri szerepből, ismét fel kellett vennem a kimonot, meg az övet, és a "Technikák feket övhöz" c. könyvben bemutatott állásba helyezkednem.
valamint:
Tomit is nehéz volt visszaterelni az ágyba, mert ő is szívesen részt vett volna az edzésen...
No comments:
Post a Comment