Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Friday, May 29, 2009

Nem így gondoltam...




A képen, az 50 Forintos mellett az egy 8 cm-es faszilánk, amit Tomi jobb lábából operáltak ki tegnap délután.

A történet igazából kedden kezdődött, miután a dokinéni Andrásnál megállapította, hogy a hasa és a nemiszerve közti részen van egy tágulat, amit operálni kell, hogy ne legyen sérve. Be is utalt a "közeli", 30 kmre lévő kórház sebészeti ambulanciájára.

Itt, jó 3 órás várakozás után megerősítették a dokinéni diagnózisát, és, mivel szerencsére nem sürgős esetről van szó, jövő hét szerdájára kiírták az operációt.
Ez azzal jár, hogy kedden bemegyünk, szerdán műtik, csütörtökön haza.

És elkezdődött az agyalásom, én vele maradok, ez tiszta sor. De vajon Tomi, és Iván hogy fogja viselni a dolgot. Iván szerencsére pár napja már nem szopik éjszaka és többé-kevésbé átalussza az estéket. De mégis...

No nem kellett sokáig törnöm a fejemet, csütörtök délután úgyanis épp teregettem, amikor Tomi üvöltve, sírva jött oda hozzám.

A lába fáj, mondta. Nadrág fel, semmi vér, de a jobb térde alatt kiáll egy kb 2 centis valami...
Hozzáértem, ordított. Oké, irány a kórház!
Igen ám, de a kocsit elvitte a Zuram.
A városunk kórháza 800 méterre (Andrást azért vittük máshová, mert itt nincs gyerekrészleg), Ivánt be a babakocsiba, Tomit melléültettem, András futókerékpárral mellettünk, szinte szaladtam...
15 percel a baleset után már bent voltunk, a mentő sem lett volna gyorsabb.
Ambulancia, felveszik, dokinéni megpróbálja kihúzni, a teteje letörik, oké, kap egy kis nyugtató, meg helyi érzéstelenítést, hogy a többit is kivegyék.
Nekem ki kellett mennem, mert András és Iván is velem volt, és ez nem nekik való...

Kint hívom a Zuramat, mi történt, és nyugtatom, ne induljon haza, kiveszik, bekötik, minden oké lesz.
Nyílik az ajtó kiszól a nővérke, hogy menjek be.

Bemegyek, műtősorvos közli velem, hogy nem tudják kivenni, műteni kell, mert nem tudják milyen mélyen van bent.
Aláírom a papírokat, Tomi elkísérem a műtőajtóig.
Fél óra múlva már kész van, kicsit kómásan fekszik az ágyon, de minden oké. A műtőssegéd megmutatja a 8 centi fadarabot, ez volt (még) benne.

Tiszta sor, ezek után ott kellett éjszakázni a kórházba.

Én pedig természetesen velem maradtam. Iván jól viselte a nélkülem töltött estét, majdnem végigaludta az éjszakát, amikor felriadt, akkor a Zuramnál megnyugodott.

Szóval választ kaptam a kérdésemre, Iván jól fogja viselni azt a két éjszakát, amit Andrássala kórházban töltök majd.

Ez jó, de azért örültem volna neki, ha nem így tudom meg.

2 comments:

  1. Azért nem olyan súlyos a helyzet. Kicsit sűrű, de majd túl leszünk rajta.

    ReplyDelete