Széphistória

amely irattatott
az fehérvárból való
Kata asszonynak
emlékezte okán
ez 2009. év Szent Jakab havának
gyermekes napjáról
az játszótéren szerzet sok tapasztalásairól
gyermekei ruháján esett makuláról
az tisztes polgárok respekciójáról
és amaz jóról, amely minden
rosszban ott lakozik vala
---------------------------------
az internetre felrakatott
2009 esztendőben az google által
---------------------------------
Kata asszony sok gondolatot csinált és ideára jutott, hogy az nagybevásárlás előtt gyermekeit játszótre vinné.
És azon location két fertályórát töltenének.
Lévén az locatio egy bokacsontjukig érő patak által kettéosztva, az gyermekek elébb vizesekké , majd vizes-koszosokká, elébb éhesekké, majd éhes szomjóhúzókká levének (igaz ennek semmi köze a patakhoz). Az kulacsból víz adaték nekik, majd koszosan és éhesen elindulának bevásárolni.
Bevásárolának és sort állának az pénztár előtt. A koszoságtól és éhségtől az gyerekek nagy hangokat adának, és anyjuk csitítá őket.
És látván ezen állapotjukat, és az anyja türelmes gondoskodását, az tisztes polgárok és polgárasszonyok respekciójuk jeleként az pénztárnál soron kívül az egész hordát előre engedték.

Mert lám sok munkával jár a sok gyerek, ám haszon is sok van belőle.

hosszú ujj-rövid ujj

Állok kint a konyhában, éppen a későn (értsd, fél nyolckor) kelő András reggelijét készítem, amikor felhangzik a gyerekszoba felől a naponta ismétlődő kérdés:
-Anya, ma hosszú ujjú, vagy rövid ujjú nadrágot vegyek fel?
A nagyfiam ennél tovább nem is tart igényt tanácsadói szolgáltatásaimra, mert ő már egyedül öltözik.
Nekem pedig az egész művelet alatt távol kell tartanom magamat a szobájától. Ha véletlenül mégis arra tévednék, csemetém nemes egyszerűséggel bebújik az ágy alá..
(a dolog megérne egy hosszabb pszichológiai elemzést az anya-fia kapcsolat témakörbe, de majd máskor.)

Tehát Tomi minden reggel a legnagyobb műgonddal dobál a földre 15 darab hosszú- és rövid ujjú majd pólót, kiválasztja közülük az aznapi hangulatához, és a betervezett eseményhez legjobban illőt.
Ezután hasonló ézékenységgel rángatja ki a nadrágokat, és veszi fel a trikójához passzolót.
A végeredménnyel én is elégedett szoktam lenni.

Ma azonban a fiam stílusérzéke felülkerekedett az ésszerűségen.
A kerti medence felállításhoz-feltöltéshez ugyanis egy szépen vasalt farmeringet, és egy, színben tökéletesen harmonizáló, hosszú ujjú farmernadrágot vett fel.
Az érzékeny gyermeklélekre való tekintettel, előbb megdicsértem sikkes öltözetét, majd óvatosan felhívtam a figyelmét arra tényre, hogy egyrészt meg fog kukulni a napon ebben az öltözetben, másrészt hogy amíg én vasalok, addig van beleszólásom abba, mikor vesz fel inget

Tomit szemmel láthatólag nem viselte meg a kritika, sarkon fordult és 5 póló, valamint 3 nadrág után már a megfelelő öltözetben segített nekem a kertben.

Egyszerű baracklekvár

Ennél már csak az egyszerűbb, ha az ember a boltban veszi meg.

Az tiszta munkaidő, a barack mennyiségtől függően 1-2 óra. Erre jön az egy napos állás, a 2 óra főzés és a 48 órás dunsztolás.

1. Küldjük fel a Zurunkat és gyerekeket a sárgabarack fára és szedessünk velük jó sok gyümölcsöt.
(a célra megfelel a szülőktől/szomszédtól kapott barack és a boltban/piacon vásárolt is)



2. vágjuk ketté a barackokat és magozzuk ki azokat (meghámozni nem kell!), majd mérjük le, és minden 1 kiló barackhoz vegyük ízlés szerint 35-50 dkg cukrot.

3. egy nagy lábos aljára terítsünk barackot, szórjunk rá cukrot, majd megint egy réteg barack, ismét cukort stb., amíg el nem fogy. A tetejére cukor kerüljön.



4. Fedjük le, és hagyjuk állni másnapig.

5. másnap főzzük kb egy órát, majd botmixerrel pürésítsük az egészet és főzzük tovább még egy órán keresztül.

6. Ezután töltsük üvegekbe és zárjuk le. Az üvegeket állítsuk a tetejükre, mert a bent maradt levegőnek így át kell mennie a forró masszán, így az is sterilizálódik. Meg állítólag ettől sűrűbb lesz a lekvár.



7. Ezután egy kosárban/ládában/ágyneműtartóban vastag takarókból készítsünk fészket, terítsünk rá egy régi törölközőt, majd tegyük rá a lekvárosüvegeket. Takarjuk jó vastagon be az egészet és hagyjuk a lekvárokat ebben a dunsztban legalább 48 órát.



Ezze az eljárással 9 hónapig biztosan eláll a cucc, hogy pontosan mennyi ideig azt nem tudom, a lekvárjaim max. eddig bírták a gyerekek mellett.

Egyetlen hajszálam sem görbülhet

Még pár hónap és egyetlen hajszálam sem görbülhet.
Ha ugyanis így mennek tovább a dolgok, akkor nem lesz minek görbülnie a fejemen, mert rövid időn belül kopasz leszek.
Szerencsére nem valamilyen egészségügyi problémától leszek lassan tar, hanem a gyerekemtől.

Tudom, szinte adja magát, hogy attól a stressztől hullik a hajam, amit három kisgyerek egész napos ellátása jelent (bár lekopogom, mostanában egész olajozottan működik a mi kis négyesünk), de nem, az én gyerekem közvetlenebbül járul hozzá a hajtalanításomhoz; két apró kezével szó szerit minden alkalmat megragad, hogy tépkedhesse az amúgy sem túl sűrű ékemet.

A dologban én sem vagyok ártatlan, mivel Iván hajfetisizmusa már pár hónapos korában egyértelműen megmutatkozott. Amint képes volt a kezét akaratának megfelelően mozgatni, rögtön lecsapott a hajamra.
Akkor hagytam neki, mivel csak szopi közben játszadozott a lelógó hajvégekkel. Aztán nőtt és eljutottunk odáig, hogy ő lett a Lesből-Támadó-Hajhúzó. A legváratlanabb pillanatokban és helyeken volt képes meghúzogatni a loboncomat.

Ezt elég hamar megelégeltem és szép következetesen nekiálltam leszoktatni. Sok hiszti, meg igazi késégbe esett sírás árán sikerül is elérnem, hogy napközben már csak elvétve esik nekem.
A hajnali szopi alkalmával viszont piszokul visszaél az én félálmos-kómás állapotommal.
Erre még nem tudom mi lesz a megoldás.
Esetleg egy úszósapka?

Hurrá, NEM nyaralunk!

Mindenki nyaral (tisztelet a kivételnek).
Földön, vízen, levegőben özönlnek a tömegek az ismert, és a kevésbé frekventált nyaralóhelyek felé egyaránt.

Mi nem nyaralunk.
No nem ideológiai okokból. Egyszerűen nem jön össze.
Mivel az összes nagymama, nagypapa, és kapcsolódó pereputty messze él, az évi 2-3 látogatás közelebb áll a véres kard (jelen esetben a gyerekek) országban való körül hordozása ősi magyar szokásához, mint egy igazi nyaraláshoz.
Ettől persze még mehetnék "igazit" nyaralni, de a Zuramnak meg épp attól van sok munkája, hogy mások nyaralnak.

Szóval mi nem nyaralunk
Pontosabban: Hurrá, NEM nyaralunk!

De miért is gondolom így? Nos...
Amikor még csak ketten voltunk a párommal, üdüléseink alkalmával, kiszakadva a midennapi rutinból, rohanásból, végre jutott időnk egymásra. Mi pedig éltünk is a lehetőségekkel és hozva a (pszihológiai) papírformát, a nyaralások jelentős részét nézetkülönbségeink kulturált és/vagy kulturálatlan rendezésével töltöttük.
Általában én kiabáltam hangosabban....

Mire a nyaralások is rutinná váltak, jöttek a gyerekek és ezzel a újabb kérdések.
Hol tudok pelenkázni? Vajon a szobaszomszédunk 2, vagy 3 átordított éjszaka után akar majd meglincselni? Érdemes-e magamnak is ételt rendelni a vendéglőben, ha mind a két gyerek ott van? Jó-e a 2 szülő, 3 kisgyerek felállás, ha strandra megyünk, vagy várjam meg amíg a kölykök felnőnek?

És a csomagokról még nem is szólam... minden újabb családtag érkezésével a négyzetére nőtt a nyaralásra vitt bőröndök, utazótáskák, szatyrok száma, miközben a kocsiban egyre kevesebb lett a hely, a dolog pedig inkább hasonlított egy megoldásra váró logisztikai problémához, mint igazi kikapcsolódáshoz.
És én ezért úgy döntöttem, egy ideig hanyagoljuk a hosszabb kiruccanásokat, inkább maradunk az 1-2 napos túráknál.

Szóval idén nem nyaralunk.
Majd jövőre.
Esetleg azután...

Harapós!

Persze mit is váratnék tőle, az én gyerekem.
Én pedig harapós kislány voltam (és bizonyos értelemben a mai napig harapós vagyok).
A keményebb fajtából.
Egy-egy nézeteltérés alkalmával nem egyszerűen a fognyomomat hagytam a testvéreim végtagjain, hanem kisebb bőrdarabokat kiharapva, vérző sebek szegélyezték utamat.

És hogy is szól a mondás?
Ki a másnak vermet ásik, abba esik be a másik (vagy valami ilyesmi....)
Szóval én is visszakaptam, kamatostul.

Tamás szerecsére gyorsan túlesett a harapós korszakán talán ha 2-3 hónap volt, amikor szinte minden fürdetés után, öltöztetés közben megharapott. Én ilyenkor mélyen a szemébe néztem és azt mondtam neki "Ezt ne csináld, ez fáj"
(oké, oké nem mindig. 2-3 alkalommal sikerült úgy eltalálnia, hogy percekig szóhoz sem jutottam)

András már keményebb dió.
Mintha csak magamat látnám, épp tegnap harapott vérző sebet Tomi oldalára.
Nálam is be szokott próbálkozni, ám mivel ilyenkor felső ajkát felvonva "grrr" hangot ad ki, még a harapás előtt rá tudok szólni.
Ilyenkor kicsit csalódottan becsukja a száját, és ad egy puszit.

Iván mostanában kezdett harapni, de én már nagyon unom, hogy 5 éve folyamatosan kicsiny, tűéles fogak kereszttüzében kell élnem.
Ezért már gondolkozom azon, hogy napközben ketrecbe fogom zárni, és mások biztonsága érdekében szépen kitáblázni.
Pont, mint a képen!

Szogálati közlemény

Most négy napig nem leszek. Tessék hasznosan kihasználni a felszabaduló időt!

El lehet olvasni mondjuk négy eddig, nem olvasott történetet, vagy 3 történetet és megsütni egy sütit. Esetleg 2 történetet olvasni, meg egy sütit sütni, és egy kicsit kineziológiázni.... és így tovább, kinek-kinek ízlése szerint.

Persze azt is lehet csinálni, hogy 4 napig a blogom felé sem néz senki.
Én nem fogok megsértődni.
De tényleg nem! Becsszó!

Szogálati közlemény

Most négy napig nem leszek. Tessék hasznosan kihasználni a felszabaduló időt!

El lehet olvasni mondjuk négy eddig, nem olvasott történetet, vagy 3 történetet és megsütni egy sütit. Esetleg 2 történetet olvasni, meg egy sütit sütni, és egy kicsit kineziológiázni.... és így tovább, kinek-kinek ízlése szerint.

Persze azt is lehet csinálni, hogy 4 napig a blogom felé sem néz senki.
Én nem fogok megsértődni.
De tényleg nem! Becsszó!

Rablók!

Oké, oké, tényleg nem okolhatok senkit. Az én hibán, hogy ellopták.
Nem vigasztal, hogy mással is megesett már a dolog.
Most nem másról van szó hanem, rólam.

Pedig elővigyázatos voltam. Már amennyire lehet. Az ember annyi mindent hall mostanában...
Nem állítom, hogy nem lett volna lehetőségem nagyobb biztonságot teremteni körülötte, de az is igaz, hogy már így is rengeteg energiát pazaroltam a megvédésére.

Szóval ellopták. Amolyan trükkös módszerrel.
Gyakorlatilag én engedtem be (illetve ki) a rablókat.
Igen, most jogosan mondhatná bárki, hogy hülye voltam...
Pedig nem! Én gondosan mérlegeltem és megfontoltam, hogy ki akarok be (illetve ki) engedni.
Akkor még nem is feltételeztem, hogy el fogják lopni. Még a gyanúja sem merült fel a dolognak.
Aztán tessék, mégis megtörtént...

Persze mentségemre lehet írni, hogy ők négyen voltak, ráadásul négy pasi, én meg mégis csak egy gyenge nő vagyok!(de kizárólag fizikálisan, mentálisan nem)
Szóval az ellenállásnak még a gondolatáig sem jutottam.

És ők ezt nagyon jól tudták.... Jöttek, ártatlan arccal, kedveskedve, hogy elnyerjék a bizalmamat.
És ez - biztosan én vagyok túl naiv - , elég hamar sikerült is nekik. Órák... Mit órák! Percek, másodpercek alatt teljesen elolvadtam tőlük, ők pedig cserébe megloptak...
Ellopták a szívemet!

A rendőrségre mennem, azt hiszem, felesleges, senki sem venné komolyan, hogy a Zuram és a 3 fiam ellopta a szívemet.
Pedig részletes személyleírást tudnék adni róluk!

Az én nyaram

Az én nyaram minden reggel 5 körül kezdődik.
Iván ugyanis ilyenkor felébred, majd úgy dönt, hogy nem tart a tömeggel, hanem önmegvalósít, nem alszik.
Tehát én sem alszom, annak ellenére, hogy már kinőttem abból a korból, amikor mindenképpen egyedi akartam lenni. Nem lennének önértékelési zavaraim, ha én is azt csinálhatnám, amit a többiek.

Az én nyaram izgalmas délelőttökkel telik, még jó, hogy nem iszom reggel kávét (meg semmikor sem), mert tuti nem lenne rá időm, reggel kilencig-tízig ugyanis 3 animátor gondoskodik a szórakoztatásomról.
Akkor azért már fáradnak én pedig iktatok nekik egy tízórait, magamnak meg a jól megérdemelt reggelit.

Az én nyaram fejleszti az állóképességemet. Mert a gyerekekkel meg kell a napi minimum 2 kilométeres sétát, azért, hogy még délután is viszonylag kezelhetőek legyenek.
Igaz a rendszeres testmozgás rengetek előnnyel jár, de én mostanában aggódva látom, hogy jelentősen csökkent az ülőképességem...

Az én nyaram, állandó rendrakással telik.
Bár ha jobban belegondolok, nekem az egész évem állandó rendrakással telik.

Az én nyaram egy részét amnéziás homály fedi. Este félt tíz-tíz felé lefekszem a kanapéra, majd teljes sötétség, amin csak este 11 tájékán tör át a Zuram hangja "menjük-aludni" felszólítással. Én szót fogadok, másik oldalamra fordulok és tovább hortyogok, majd éjfél körül felriadok és betántorgok a hálószobába arra a maradék 5 órára.

Gyermekolimpia 1.

Szabadfogású kocsitartás

A jobb sarokban szőkén András (a szemén látszik, eleget aludt, jó formában van), a balban vörösen Iván. A nappali közepén, a szőnyegen a piros kisautó
Kezdődik a meccs.
A két versenyző elindul. András határozott léptekkel , Iván előbb ún "csirketartásban"(ez a technika szinte a védjegyévé vált, sokak emlékében él még, amikor először indult neki a pályának két lábon, kezei szorosan, csirkeszárny szerűen magához szorítva) kezdi, majd amikor látja, hogy vesztésre áll, egy ügyes beugrással megszerzi a kocsit.

András "AAAAANYAAAAAAA, elvette" kiáltással előbb óvást jelent be a bírónál (nem ez lenne a első meccse, amit harc nélkül vinne), majd a bírói ítélet után ("azé a kocsi, aki először szerezte meg") saját kezébe veszi az irányítást, hátulról megragadja ellenfelét, lehúzza a szőnyegről (10 pont), egy ugrásal a kocsinál terem, majd a hátával próbálja visszatartani az energikusan támadó Ivánt.

Iván egy darabig nyers erővel próbálja megoldani a dolgot, majd hirtelen felül (istenem, mit tud ez a fiú!) és taktikát vált, éktelnek ordításba kezd.
A bírók közbelép, és Iván javára ítéli a mérkőzést.

Az első félidőben az állás: András:Iván 0:1

Pihenésre nem sok idő marad, már itt is a második menet.
Iván egy darabig képes tartani az autót (kár, hogy nem láthatják ezeket a kecses, mégis erőt sugárzó kézfejeket!), de András nem adja ilyen könnyen fel, gyors, jól irányzott mozdulattal kirántja ellenfél kezéből a kocsit (micsoda mozdulat, kérem, micsoda mozdulat!) és megpróbálja megtartani azt.
Mivel Iván újabb támadásba lendül, András akkora taslit ad neki, hogy elveszíti egyensúlyát és elesik.
De milyen felesleges volt ez a mozdulat, fiú! Enélkül is simán meg tudtad volna taratni a kocsit!
Sajnos mindezt csak múlt időben, mert a bíró ekkora szabálysértés láttán lefújja a meccset. András eltiltást kap, így a következő két mérkőzésen egyáltalán nem játszhat.
A kocsi végül Ivánhoz kerül, így beáll a végeredmény:
András:Iván 0:2

Kedves olvasóim, mit is írhatnék, még?! Fordulatokban gazdag meccset izgulhattunk végig, kár, hogy András szabálytalankodása miatt gyorsan félbeszakadt.

Veni, vidi, vici!

vagyis: Jöttem, láttam, győztem!
Julius Caesar küldte ezt a frappáns üzenetet a római Szenátusnak, miután, Kr. 47-ben, a zelai csatában legyőzte Pharnakész pontusi királyt.

Nos én is jöttem, láttam, igaz nem győztem....
Kijöttem a szobából, megláttam a konyhapadlót és utána nem győztem feltörölni a vizet a fürdőszobában és környékén, mivel a mosógép csöve kiugrott a helyéről, és a lefolyó helyet a földre öntötte azt, ami a csövön kifért.

Nem mondom, kicsit ideges lettem, pedig állítólag a víz, mint őselem nyugtat. Felidézi az emberben a születése előtti, paradicsomi állapotot, amikor nyugodtan úszkált az anyja
méhében.
Szó, mi szó nekem is anya jutott eszme a dologról. Igaz, nem konkrétan, csak úgy, minden hátsó gondolat nélkül anyáztam.

Pedig már hozzá vagyok szokva az állandó felmosáshoz. A fiaim minden este újszerű megvilágításban játsszák el a Noé bárkája című klasszikust.
András ér elsőnek a fürdőszobába és "Kapitány, kapitány" kiáltásokkal hajóra száll. Ezután jön Tomi, aki kezében hozza az állatokat, a kocsikat és a víztöltögetésre alkalmas műanyag edényeket.
Végül Iván is bekeveredik közéjük.
Nem egészen tíz perc múlva már kész is az özönvíz, a fürdő padlóján centi magasan áll a víz, és még a konyhában is a mosdáshoz korábban bevitt játékok úszkálnak.

Én ekkor kimerem a gyerekeket, megtörölöm, felöltöztetem őket, a Zuram kötelességtudóan nekiáll a feltörlésnek, és megfogadjuk, hogy csemetéink másnap csak zuhanyozni fognak.

Képben vagyok!

Egy kicsit lejjebb, kicsit jobbra. Nem nekem, neked jobbra! No ebből sem lesz jó kép, de mindegy, majd megpróbálom kihozni belőle a maximumot!

De nem is a kép a lényeg, hanem a mondanivalóm. Én ugyanis jól értesült vagyok. Most már legalábbis.
Eleinte nagyon el voltam csúszva, nehezen tudtam eligazodni a kusza családi kapcsolati hálóban,hogy azt nem mondjam csak futottam a történések után (pedig még most sem tudok
futni, hát még akkor)!

Jó, anyámat gyorsan belőttem. De ez nem is volt nehéz, hiszen elég sokáig társbérlők voltunk.
Aput is elég hamar hozzá tudtam rendelni, mert hébe-hóba vele is volt valami kapcsolatom.
Az igazi gondot a fivéreim (ugye ez a pontos titulus?) jelentették.

Mert nagyobbak voltak nálam, de apunál kisebbek.
Sokszor kedvesen beszéltek hozzám, mint anyu, de utána megcsavarták az orromat, amit ő azért nem.
Etetni is etettek, mint apu, igaz ő azért nem a nyelőcsövemig dugta le a kanalat.
És amíg anya az ordításom csitítója, addig ők sokszor kiváltói voltak.

Aztán nőtte, mobilisabb lettem, elkezdtem játszani, és észrevettem, hogy mennyire hasonlóan viselkedünk. Nekik is feltűnhetett a dolog, mert egyre többet foglalkoztak velem, és ma már szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy bevettek a csapatba, én is egy vagyok közülük!



Szóval végre képben vagyok!

Részletek a magharsdhori éhség papíruszból

6. gyermekév, Ahet évszak, Thot hónap 4. napjának 5. órája. A gyermekcsoport felvonulása a szülői ágyhoz, mondván: Éhesek vagyunk, 5 óra telt el a napból!
A szülő -élet, üdv, egészség nekik- így kiáltottak: Menjetek ki, aludni akarok!
6. gyemekév, Ahet évszak, Thot hónap 4. napjának 5 és feledik órája. Ismét felvonultak a szülői ágy déli lábához, és így szóltak: Szülő - élet, üdv, egészség neki - az éhség elől és szomjúság elől jöttünk ide. Nincs müzli, nincs tej, nincs alma, nincs kenyér. Készítsetek ellátmányt részünkre. (...)
Ezen órában kiadatott részükre Ahet évszak, Thot hónapja 4. napjának reggelije.

6. gyermekév, Ahet évszak, Thot hónap 4. napjának 6. órája. Gyermekcsoport elvonulása. (...)

6. gyermekév, Ahet évszak, Thot hónap 4. napjának 6, és feledik órája. Gyermekcsoport jövése a szülő - élet, üdv, egészség neki -, így szóltak hozzá: Bizony nem csak azért vonultunk fel, mert éheztünk. Nagy mondanivalónk van! (...)
A szülő -élet, üdv, egészség neki - kiment, hogy meghallgassa szavukat.
Azt mondták, Nem térünk vissza vissza a nappaliba! Miért rakodtátok el a játékainkat?
És a szülő így beszélt: Ami a ti beszédeteket illeti, hát én, a szülő azért adok, hogy elvegyem? Nem adtam-e meg azt, amit a hozzám hasonló? Menjetek a szobátokba, ott vannak a játékaitok.
Az apa így szólt: Ne vonuljatok a szobátokba! Bizony adok nektek sakkjátékot és együtt játszhatunk. (...)

6. gyermekév, Ahet évszak, Thot hónap 4. napjának 8. órája. Gyermekcsoport felvonulása a szülőhöz - éle, üdv, egészség neki - mondván, Éhesek vagyunk!
A szülő -élet, üdv, egészség neki - kiment a konyhába, és ezen órában kiadatott részükre Ahet évszak, Thot hónapja 4. napjának második reggelije.....

Körülményeskedés

A körülmények, hát igen. Az ember nem tudja függetleníteni magát tőlük. Bármit tesz, mond, gondol, nagyban befolyásolják a körülmények.

Nem kivétel ez alól a én családom sem. Az adott- és pillanatnyi körülmények nálunk is hatással vannak mindennapjainkra.
Sőt, tovább megyek, bizonyos körülmények megléte nélkül egyes dolgok meg sem történhetnének.

Hiszen vajon,

a Zuram megkérte- volna a kezemet, ha nem is ismer?
És ÉN vajon szültem volna-e gyerekeket, a nem vagyok nő?
Vagy Tomi dolgozna-e mérlegképes könyvelőként, ha nem lenne még csak 5 éves?
És András? Ha csak háromkerekűje lenne, menne-e minden reggel futókerékpáron oviba?
És ha nem lenne gravitáció? Vajon Iván akkor is mindennap kétszer ledobálná a cipőket, ha nem lenne gravitáció?

Nem, nem és nem. Biztos vagyok benne, hogy a fentebb felsorolt 5 dolog közül egyik sem következett volna, ha mások lettek volna a körülmények....

Kókuszgolyó

Kicsit másképpen

1. csinálunk egy teljesen átlagos kókuszgolyó masszát.pl. 25 dkg kekszet ledarálunk, hozzáteszünk 5 dkg olvasztot margarint, 2 ek kakaóport, 10 dkg porcukrot, és annyi vizet/tejet hogy lágy, de nem ragadósz masszát kapjunk. (ebből a mennyiségből 20-25 kis süni lesz)

Rakhatunk még hozzá ízlés (és fogyasztóközönség) szerint kávét, lekvárt, rumot, rumosmeggyet, citromlevet.

2. A masszát 2-3 órára hűtőbe tesszük, hogy összeálljon, ezután kis, egyik végükön keskenyebb hengereket formálunk belőle.

3. 10 dkg fehércsokit, 5 dkg porcukrot, 2 tk vizet felolvasztunk, majd ebbe belemártjuk a hengerek keskenyebb felét.

(a videót képzeletben 90 fokkal el kell fordítani)

4. A félkész művet megint a hűtőszekrénybe tesszük 1-2 órára, hogy a máz megdermedjen. Én sütőpapírra teszem száradni a munkáimat, mert a lecsöpögő csokimáz a papírról könnyen lejön, és megint fel lehet használni.

5. ezután a szabadom maradt részt belforgatjuk valamibe (kókusz, csoki, cukor, őrölt dió etc.). Majd szemeket és orrot (cukorgyöngyből, csokiból, marcipánból vagy bármiből, ami eszünkbe jut) teszünk a mázas részre...

6. ...és kész is a süni-farm!