Az én nyaram

Az én nyaram minden reggel 5 körül kezdődik.
Iván ugyanis ilyenkor felébred, majd úgy dönt, hogy nem tart a tömeggel, hanem önmegvalósít, nem alszik.
Tehát én sem alszom, annak ellenére, hogy már kinőttem abból a korból, amikor mindenképpen egyedi akartam lenni. Nem lennének önértékelési zavaraim, ha én is azt csinálhatnám, amit a többiek.

Az én nyaram izgalmas délelőttökkel telik, még jó, hogy nem iszom reggel kávét (meg semmikor sem), mert tuti nem lenne rá időm, reggel kilencig-tízig ugyanis 3 animátor gondoskodik a szórakoztatásomról.
Akkor azért már fáradnak én pedig iktatok nekik egy tízórait, magamnak meg a jól megérdemelt reggelit.

Az én nyaram fejleszti az állóképességemet. Mert a gyerekekkel meg kell a napi minimum 2 kilométeres sétát, azért, hogy még délután is viszonylag kezelhetőek legyenek.
Igaz a rendszeres testmozgás rengetek előnnyel jár, de én mostanában aggódva látom, hogy jelentősen csökkent az ülőképességem...

Az én nyaram, állandó rendrakással telik.
Bár ha jobban belegondolok, nekem az egész évem állandó rendrakással telik.

Az én nyaram egy részét amnéziás homály fedi. Este félt tíz-tíz felé lefekszem a kanapéra, majd teljes sötétség, amin csak este 11 tájékán tör át a Zuram hangja "menjük-aludni" felszólítással. Én szót fogadok, másik oldalamra fordulok és tovább hortyogok, majd éjfél körül felriadok és betántorgok a hálószobába arra a maradék 5 órára.