hosszú ujj-rövid ujj

Állok kint a konyhában, éppen a későn (értsd, fél nyolckor) kelő András reggelijét készítem, amikor felhangzik a gyerekszoba felől a naponta ismétlődő kérdés:
-Anya, ma hosszú ujjú, vagy rövid ujjú nadrágot vegyek fel?
A nagyfiam ennél tovább nem is tart igényt tanácsadói szolgáltatásaimra, mert ő már egyedül öltözik.
Nekem pedig az egész művelet alatt távol kell tartanom magamat a szobájától. Ha véletlenül mégis arra tévednék, csemetém nemes egyszerűséggel bebújik az ágy alá..
(a dolog megérne egy hosszabb pszichológiai elemzést az anya-fia kapcsolat témakörbe, de majd máskor.)

Tehát Tomi minden reggel a legnagyobb műgonddal dobál a földre 15 darab hosszú- és rövid ujjú majd pólót, kiválasztja közülük az aznapi hangulatához, és a betervezett eseményhez legjobban illőt.
Ezután hasonló ézékenységgel rángatja ki a nadrágokat, és veszi fel a trikójához passzolót.
A végeredménnyel én is elégedett szoktam lenni.

Ma azonban a fiam stílusérzéke felülkerekedett az ésszerűségen.
A kerti medence felállításhoz-feltöltéshez ugyanis egy szépen vasalt farmeringet, és egy, színben tökéletesen harmonizáló, hosszú ujjú farmernadrágot vett fel.
Az érzékeny gyermeklélekre való tekintettel, előbb megdicsértem sikkes öltözetét, majd óvatosan felhívtam a figyelmét arra tényre, hogy egyrészt meg fog kukulni a napon ebben az öltözetben, másrészt hogy amíg én vasalok, addig van beleszólásom abba, mikor vesz fel inget

Tomit szemmel láthatólag nem viselte meg a kritika, sarkon fordult és 5 póló, valamint 3 nadrág után már a megfelelő öltözetben segített nekem a kertben.