Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Tuesday, July 7, 2009

Veni, vidi, vici!



vagyis: Jöttem, láttam, győztem!
Julius Caesar küldte ezt a frappáns üzenetet a római Szenátusnak, miután, Kr. 47-ben, a zelai csatában legyőzte Pharnakész pontusi királyt.

Nos én is jöttem, láttam, igaz nem győztem....
Kijöttem a szobából, megláttam a konyhapadlót és utána nem győztem feltörölni a vizet a fürdőszobában és környékén, mivel a mosógép csöve kiugrott a helyéről, és a lefolyó helyet a földre öntötte azt, ami a csövön kifért.

Nem mondom, kicsit ideges lettem, pedig állítólag a víz, mint őselem nyugtat. Felidézi az emberben a születése előtti, paradicsomi állapotot, amikor nyugodtan úszkált az anyja
méhében.
Szó, mi szó nekem is anya jutott eszme a dologról. Igaz, nem konkrétan, csak úgy, minden hátsó gondolat nélkül anyáztam.

Pedig már hozzá vagyok szokva az állandó felmosáshoz. A fiaim minden este újszerű megvilágításban játsszák el a Noé bárkája című klasszikust.
András ér elsőnek a fürdőszobába és "Kapitány, kapitány" kiáltásokkal hajóra száll. Ezután jön Tomi, aki kezében hozza az állatokat, a kocsikat és a víztöltögetésre alkalmas műanyag edényeket.
Végül Iván is bekeveredik közéjük.
Nem egészen tíz perc múlva már kész is az özönvíz, a fürdő padlóján centi magasan áll a víz, és még a konyhában is a mosdáshoz korábban bevitt játékok úszkálnak.

Én ekkor kimerem a gyerekeket, megtörölöm, felöltöztetem őket, a Zuram kötelességtudóan nekiáll a feltörlésnek, és megfogadjuk, hogy csemetéink másnap csak zuhanyozni fognak.

No comments:

Post a Comment