Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Monday, August 31, 2009

András eszik....

...de csak ha előtte megfőzi magának!



Persze a strandi bódéban is megveheti a betevőt,



és ha nagyon kell, én is adhatok neki valamit!



Desszertként jöhet a fagyi.... (az övé, majd a másé is)



...vagy a pohár széle (ez mára második, amibe beleharapott, tavaly érzett rá az üveg ízére):



És ha megéheztél, egyél Te is!
Jó étvágyat!

Thursday, August 27, 2009

Szolgálati közlemény

Milyen fantasztikus a technika!

Amikor Ti ezt a bejegyzést olvassátok, én már rég exlineata (magyarul: oflány) leszek, és maradok egészen vasárnapig.

Hát igen, az ütemezett bejegyzés csodái!

Szolgálati közlemény

Milyen fantasztikus a technika!

Amikor Ti ezt a bejegyzést olvassátok, én már rég exlineata (magyarul: oflány) leszek, és maradok egészen vasárnapig.

Hát igen, az ütemezett bejegyzés csodái!

Wednesday, August 26, 2009

Anya örül




Két személyiség viaskodik benne; a pakolós háziasszony és a pszichológia könyveken nevelkedett kompetens anyuka. Előbbi pakol és racionalizál, az utóbbi foglalkozik a gyerekekkel.

Oviidőben mindegyiknek meg van a maga ideje: 6-8 anyuka, 8-12 háziasszony, 12-20 anyuka, a maradék 10 órán osztozkodik az alvás, én, meg a feleség.

A nyári szünetben azonban állandó területsértések történnek, mivel a gyerekek - és így az anya is - állandóan jelen vannak, a másik 10 órából nem vagyok hajlandó átadni egy percet sem a háziasszonynak.

Mivel így alakultak a dolgok, gondoltam összehozom a két nőszemélyt. A találkozó helyszínének a gyerekszobát jelöltem ki. A rendetlen gyerekszobát....
Betereltem a gyerekeket és magamat a szobába, és nekiálltunk takarítani. Nagyon lelkes volt mindkettő, és igaz, hogy egy 3, és egy 5 éves gyerek közreműködésével kb 3x több időbe, és energiába került a rendrakás, mintha egyedül csináltam volna, de a végén mindkét énem örült, a gyerekek pedig nagyon büszkék voltak magukra, hogy már ilyen nagyok.

Ezután a siker után hetente rendszeresen megismételtük a dolgot, és a fiúk annyira belejöttek, hogy ma reggel, amíg reggeliztem, egyedül rendet raktak a szobában. Tomi szerint azért, mert
-Sok energiánk volt, és gondoltuk inkább rendet rakunk, mint, hogy randalírozzunk! (ááá, nem én szoktam nekik valami hasonlót mondani, amikor mérges vagyok, mert nem bírnak magukkal, áááá dehogy....)

Igaz a szobát tegnap előtt szanáltuk, nem volt sok pakolnivaló, de a szándék a fontos, ezért most
Anya örül! :)

Monday, August 24, 2009

A hetedik



Lassan túl leszünk rajta...
Ma ér véget a hetedik, házasságban töltött évünk, holnap kezdődik a nyolcadik.
Kész megkönnyebbülés, a pszichológusok szerint ugyanis ez a legkritikusabb év, igazi vízválasztó. Ilyenkor nagy a válásveszély, de ettől függetlenül is komoly problémák léphetnek fel a kapcsolatban.
A mi fejünk felől ez a veszély ma éjfélkor elmúlik, végre, megnyugodhatok!

Vagy még sem? Az okkult tudományok és a számmisztika szerint ugyanis nem a kapcsolat 7., hanem 9. évében kezdenek sötét felhők gyülekezni a párok feje fölé.

Mindegy, én a pszichológusoknak hiszek, nincs kedvem a kilencedik házassági évfordulónkig hátralévő két évet végigagyalni!

Saturday, August 22, 2009

Ungarische Langosch

mottó: Minden náció fiai meglepődnek, amikor először esznek külföldön saját nemzetük specialitásaiból.



-Nem,ezt nem így kell
csinálni! Először szépen kinyújtod sodrófával, majd kicsit bevágod- magyarázta nekem anyósom, amikor náluk voltunk, és én, jó szokásom szerint kézzel akartam kinyújtani a lángost.
Anyósom nem magyar, annyira nem, hogy valószínűleg én voltam az első magyar nő, akivel közelebbi kapcsolatba került.
Viszont volt egyszer Budapesten és ott evett egyszer lángost, tehát tudja....
Mindegy, nem fogok nyújtástechnikai kérdésekről vitatkozni. Az anyósom lángosa legalább jól sikerült. Kívül ropogós volt, belül puha.

Az általam külföldön elfogyasztott lángosok eddig annyiban hasonlítottak anyósom művéhez, hogy kívül ropogósok voltak... ...meg belül is, ami nem is meglepő egy papírvékony lángosnál.
De igazából mindegy is, hol ropogtak, mivel teljesen ízetlenek voltak,
annak ellenére, hogy a csehek például , a tejföl, és a sajt mellé némi ketchupot is öntöttek a lángosra. Gondolom, hogy növeljék annak élvezeti értékét.

Hát nem sikerült. A ketchupnak szerintem annyi keresnivalója van a lángoson, mint egy pizzán, vagyis semennyi (a ketchup, a közhiedelemmel ellentétben nem olasz, hanem amerikai kreáció).
A fiúk azért jó étvággyal befalatozták (oké, ők csak anyai ágon magyarok),
a Zuram szerint pedig ez a cseh lángos ehetőbb volt, mint az a schönbrunni példány, amit tavasszal vett.

Nos, Bécs ide-Prága oda, nekem egyik sem jött be, és elhatároztam, legközelebb inkább magam készítem el a lángost. Én keverem, én sütöm.
És kézzel fogom nyújtani!

Friday, August 21, 2009

Az anyatigris és egyéb állatfajták/Meine Familie und andere Tiere



Biztos minden anya érezte már...
Az ember nézi a gyerekét és tudja, hogy tigrisként képes lenne tűzön-vízen átgázolva megmenteni őt.
Működésbe lépnek az ősi ösztönök, beindul a mellékvese, az adrenalinszint az egekben. A lélegzés szaporább lesz, az izmok megfeszülnek, a létfontosságú szervekbe vér tódul.

A napokban velem is valami hasonló történt. Bántották a gyerekemet, én pedig hirtelen felindultságomban a két puszta kezemmel képes lettem volna egy kis kanál vízben megfojtani az agresszort.
A dologtól csak az tartott vissza, hogy a gaz dög elrepült.
A támadó ugyanis egy darázs volt.

Mivel azt a mocskot nem tudtam kezelésbe venni, felszabaduló energiáimat más mederbe tereltem, és inkább András jobb lábával foglalkoztam.
Szépen leültettem, téptem a kertből friss petrezselymet és bedörzsöltem vele a csípést, biztos, ami ziher alapon; hűsít, és a gyermeki lélekre gyakorolt hatása is csodálatos.
Szerencsére hamar kiderült, hogy András a darázs csípésére sem allergiás (a méhcsípést múlt héten teszteltük, szintén negatív). Semmi dudor, csak egy tűfejnyi piros pont, András pár perc múlva már boldogan szaladgált fel-alá, az én hormonháztartásom pedig visszatért az ősállapotból a civilizációs szintre.

A darazsak viszont azóta nincsenek biztonságban a kertünkben....

------------------------------------------

Ich bin sicher, dass jede Mutter dieses Gefühl kennt.
Mann schaut auf sein eigenes Kind und weiß, dass man wie ein Tiger durch Feuer und Wasser gehen würde, um es zu retten.
Der alte Instinkt aktiviert sich, die Nebennieren arbeiten auf Hochtouren und das Adrenalinniveau steigt bis zum Himmel.
Die Atmung wird schneller, die Muskeln spannen sich, mehr Blut fließt in die lebenswichtige Organe.

Vor ein paar Tagen passierte mit mir etwas Ähnliches.
Man hatte mein Kind verletzt und ich war so aufgebracht, dass ich mit meinen bloßen Händen den Agressor in einem kleinem Löffel Wasser erwürgen könnte.
Der einzige Grund, warum ich dass nicht getan habe, war, dass er schon weggeflogen war.
Der Agressor war nämlich eine Wespe.

Weil ich sie nicht mehr fangen konnte, leitete ich meine befreiten Energien in ein neues Bett und fing an András´s rechten Fuß zu behandeln.
Ich setzte ihn nieder, pflückte frische Petersilien aus unserem Garten und reibte damit den Biß.
Es kühlt und hat eine wunderbare Wirkung auf die Seele des Kindes.
Glücklicherweise stellte sich bald heraus, dass András auch auf Wespenstiche nicht allergisch reagiert (den Bienenstich haben wir schon letzte Woche getestet, war negativ).
Keine große Schwellung, nur ein kleiner nadelspitzengroßer roter Punkt war sichtbar.
Ein paar Minuten später lief mein Sohn glücklich hin und her und auch mein Hormonhaushalt kehrte vom Urzustand zur Zivilization zurück.

Jedoch, seitdem sind die Wespen in unserem Garten nicht mehr in Sicherheit...

Wednesday, August 19, 2009

Goldenblog

Nem kerültem be az első tízbe.
No, majd jövőre! (vagy akkor sem....)

Goldenblog

Nem kerültem be az első tízbe.
No, majd jövőre! (vagy akkor sem....)

Sunday, August 16, 2009

Beavatás



Az új kocsink, nagy, meg piros. Beleférnek a gyerekek és a cuccok is. Végre megszűnt a utazások előtti, "vagy a gyerekeket visszük, vagy a bőröndöket" dilemma.

Mivel az elkövetkező 10-15 évben ez az autó lesz a család hivatalos szállítóeszköze, arra gondoltunk, különleges beavatási szertartást rendezünk számára; elmegyünk vele a kedvenc tavunkhoz.
A szomszéd macskája megsejthetett valamit, mert bár már egy hete a ház előtt parkol a kocsi, az a dög mégis ma először mászott végig -lábnyomai hátrahagyva- a motorháztetőn. Ő tehát már felavatta az autót.

Beszálltunk, és elindultunk, egy kicsit én vezettem, a fennmaradó távon meg a Zuram.
A főúton egyre több- és több kocsi csatakozott hozzánk, követték a piros négykerekűt, mintha mind ki akarták volna venni részüket a beavatásból...
Felemelő érzés volt ennyi autó élén menni, de a dolog csak a következő faluig tartott.
Ott indexeltem, és szépen beálltam a buszmegállóba, ezzel elengedtem a mögöttem feltorlódott kocsisort.
A vezetők bizonyára megkönnyebültek, hogy nem kell tovább70-nel caplatni utánam (jó, jó először vezettem a verdát, ráadásul, a jogsim viszonylag új, a kocsi meg teljesen az).
Az autók elhaladtak, mi helyet cseréltünk a Zuramal, és nemsokára meg is érkeztünk a szertartás színelyére

A beavatás utolsó aktusára már a pakolóban került sor. Tomi, Iván és a Zuram már kiszálltak, én is kint voltam fél lábbal, amikor András felállt a székéről, és....
szépen lehányta a kárpitot.
Csak azt, a koszfogó gumiszőnyeg, és a kocsi könnyen tisztítható műanyag részei érintetlenek maradtak.
Megjegyzem, András kétévente egyszer szokott hányni az autóban, látszik, hogy különleges alkalmakra tartogatja a dolgot....

Friday, August 14, 2009

αραχνοφόβια/ αραχνοφόβια

A jobb érthetőség kedvéért αρáχνη =pók φόβος=félelem, tehát arachnofóbia (pókiszony).



Arachné egy elbizakodott görög hölgy volt, aki szövőversenyre hívta Athénét. A történetet sokféle variációban olvastam már, de abban mindegyik egyezik, hogy a végén Athéné pókká változtatta a szegény lányt. Innen ered a pók és a pókiszony tudományos neve.

Nekem nincs pókiszonyom. Miután sacperkábé 546 példánnyal élek egy fedél alatt ez elég rosszul is venné ki magát.
Szimbiózisban élünk, én eltűröm, hogy éldegéljenek a plafon sarkában, az elhagyott hálókat szó nélkül eltávolítom, a fürdőkádba téved példányokat pedig szépen kiterelgetem. Ők cserébe elkapják a nálunk repkedő rovarokat.
Szinte tejes az összhang.

De csak szinte, van ugyanis két pókféle, amelyet nem tűrök a lakásban.
Az egyik mission impossible-os, a másik pedig az okos pók.

Az okos pók 2-3 cm hosszú, fekete, és baromi gyors. Nem sző hálót, hanem a földön, és a falakon rohangál. Már ez is hátborzongatóan hangzik, de ezt még fokozza, hogy ha az ember lánya egy szélesszájú üvegpohárral megfogja, és farkasszemet néz vele, az az érzése támad, hogy a kis dög olvas a gondolataiban.
Ezért nem is szoktam sokat nézegetni, csak kitessékelem az ablakon.

A mission impossible-os pók, okos társával ellentétben egész kicsi, viszont az a fixa ideája, hogy pont a mi ágyunk fölötti lámpára kell hálót szőnie.
Bár ezt a lámpát szinte soha nem használjuk, én mégis a pók minden próbálkozását meghiúsítom, mert nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy igazából nem is hálót akar szőni, hanem csak arra vár, hogy lekapcsoljuk az olvasólámpát, ő pedig az éj leple alatt, a Mission Impossible filmzenéjét dúdolva, szépen az arcomra ereszkedhessen.

---------------------------------

αρáχνη =Spinne φόβος=Furcht

Arachne war eine überhebliche junge Frau, die in der Kunst der Weberei einen Wettstreit gegen Athene anstrebte und bestand, und deshalb verwandelte die Göttin sie in eine Spinne.
Von dieser Gesichte stammt der altgriechische Name der Spinne, und die wissenschaftlische Bennenung der Furcht vor Spinnen: Arachnophobie.

Ich habe keine Arachnophobie. Weil ich mit ungefähr 546 Spinnen unter einem Dach lebe, es wäre ziemlich unangenehm.
Mit den Spinnen habe ich kein Problem. Wir leben in einer Symbiose, ich lasse ihre Netze in der Ecke in Ruhe und sie fangen die störende Insekten.
Die Zusammenarbeit ist fast perfekt.

Aber nur fast, weil es zwei Arten von Spinnen gibt, die ich nicht in der Wohnung ertrage;
eine is die Mission Impossible Spinne, die andere ist die kluge Spinne.
Die kluge Spinne ist ungefähr 2-3 Zenti lang, schwarz, und verdammt schnell. Sie baut kein Netz, dafür rast sie hin und her auf dem Boden und auf den Wänden.
Schon das klingt furchtbar, aber wenn man sie mit einem Glas fängt, diese Spinne schaut so auf ihn, dass mann das Gefühl hat, sie liest in deinen Gedanken.
Daher lasse ich sie nicht lange im Glas, sondern setze sie durch das Fenster aus.

Im Gegensatz zu der klugen Spinne ist die Mission Impossible Spinne eine ziemlich kleine, aber sie will unbedingt auf der, über unser Bett liegenden Lampe ihr Netz weben.
Obwohl wir diese Lampe fast nie benützen, ich vereitele jeden Versuch der Spinne.
Ich kann den Gedanken nicht loswerden, dass sie nicht ein Netz will, sondern sie wartet bis wir die Leselampe ausschalten, weil sie sich dann, "Mission Impossible" singend, schön langsam auf meinem Gesicht herablassen kann.

Thursday, August 13, 2009

0,66 km/h



Elindultunk a játszótérre. De soha nem érkeztünk meg...

András úgy döntött, unalmas már neki a futókerékpár, ezért triciklire pattan.
Nálam biztosan házon kívül tartózkodtak a felelősök, mert engedtem neki.

Az első kétszáz méteren még bizakodtam, belejön. Az ülést kétszer is átállítottam, az optimális tekerési mód érdekében, és állandóan figyelmeztettem, hogy nemcsak tekerni, de kormányozni is kell a háromkerekűt.
Így jutottunk el az utca végéig. Már ekkor vissza kellett volna fordítanom a kis csapatot, de nekem még 300 méter, és mint egy 3/4 óra kellett a végső elhatározásig.

Ez idő alatt András 23x állt meg, Tomi 4x megtette a fent említett távot, Iván 2x állt neki leszedni a babkocsi huzatát, én pedig 3x kaptam idegösszeomlást.

Mindössze 150 méterre voltunk célunktól, amikor nagyfiam kijelentette, éhes (több, mint egy óra biciklizés után nem is csodálom).
Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, cselekednem kell, előbb közöltem Tomival, elnapoljuk a játszóterezést, majd Andrást állítottam kész tények elé, triciklijét felraktam a babakocsi tetejére, őt bepakoltam Iván mellé, és elindultunk hazafelé.
20 perc alatt abszolváltuk az előttünk álló 500 métert.

Ezzel a hajrával nagyot javítottunk addigi teljesítményünkön, és sikerült röpke másfél óra alatt megtennünk az 1 km-es oda-vissza utat.
Ez, ha jól számolom 0,66 km/h-os átlagsebességnek felel meg.

Wednesday, August 12, 2009

Goldenblog

Bent vagyok a 100 kiválasztottban!

Egy hét múlva kiderül, sikerül-e az első tízbe jutás.

Goldenblog

Bent vagyok a 100 kiválasztottban!

Egy hét múlva kiderül, sikerül-e az első tízbe jutás.

Gyermekolimpia 2.


Bedobósdi

Ivánnak az előző két menetnél könnyű dolga volt. Az ellenfelek elég gyengének mutatkoztak ebben a nagy türelmet és figyelmet igénylő játékban.
Tomi és András is elkövette azt a taktikai hibát, hogy elment a helyszínről és nyitva felejtette az ajtót. Ezek után Ivánnak szó szerint gyerekjáték volt eljutni a célig, és bedobni a tárgyat.

Az első menetben András jobb szandálját juttatta a kapuba. A nyitott ajtót látva felkapta a küszöbön álló lábbelit és bedobta. Ez viszonylag tiszta játék volt.
Másodjára a kád dugóját használta. Ehhez már nagyobb taktikai érzékre volt szüksége, hiszen előbb a fürdőbe kellett bejutnia hozzá.
De megszerezte és ezt is bedobta.
No ez szorult helyzetet okozott, amelyet csak az olimpia technikai csapatának (röviden: a Zuram) közbelépése oldott meg.

A probléma elhárítása után jöhet a döntő

Ez az előz két menethez képest ez igazi kihívás lesz.
Anya ugyanis kemény ellenfélnek mutatkozik, nemcsak az ajtót csukja be, de még a tetőt is lehajtja! Igazi vérprofi.
A játék megnyeréséhez valójában egyetlen esély mutatkozik, Anya jelenlétében kell kapuba juttatnia a tárgyat.

Anya leül, Iván odatopog hozzá, és mereven a szemébe néz, majd egy fél mosollyal próbálja megnyerni a bizalmát. Anya visszamosolyog.
Így telik el 30-40, feszültséggel terhes másodperc. Vajon most mi lesz?
Anya végre feláll? Vagy Iván feladja és elmegy? Ebben a helyzetben bármi lehetséges...

És most, igen, jól látom, Anya feláll!! Iván izmai megfeszülnek, erősebben szorítja a kezében lévő kisautót.
Eltelik néhány másodperc... az izgalom és a feszültség egyre növekszik....

És Anya elfordul!!!!! Nem hiszem el! Elfordul, hogy lehúzza a vécét!!!
Iván kihasználja ez a néhány tizedmásodperces hibát, és máris bedobja a kisautót a csészébe!
Anya későn kap észbe, és a kocsi után is, így az az öblítővízzel együtt eltűnik a lefolyóban.
Anya még káromkodik, amikor Iván a győztesek mosolyával távozik a helyszínről.

Tuesday, August 11, 2009

Goldenblog szavazás

A szavazásnak vége.

Még egyszer szeretném megköszönni a blogomat nevezők munkáját!

Köszönöm!

Szerdán kiderült, megérte-e a sok kattintgatás, és bent vagyok-e a zsűrizésre kerülő százban.

Goldenblog szavazás

A szavazásnak vége.

Még egyszer szeretném megköszönni a blogomat nevezők munkáját!

Köszönöm!

Szerdán kiderült, megérte-e a sok kattintgatás, és bent vagyok-e a zsűrizésre kerülő százban.

Monday, August 10, 2009

Szolgálati közlemény

ide fogom áttelepíteni az

http://ez-az-innen-onnan.blogspot.com/ url címen futó blogomat ha időm engedi.

Kata

Lehetne egy kicsivel több?



Természetesen!- mondtam, és már is lett is EGY KICSIvel több; a három sajátom mellé ugyanis kölcsönkaptam a nagyfiammal egyidős unokahúgomat, és így pár napig belekóstoltam a négygyerekes létbe.

A gyerekekre nem volt panasz, annak ellenére, hogy ritkán találkoznak, rögtön megtalálták a közös hangot, ami nem is csoda, hiszen egy tőről fakadnak, hasonló grimaszok, gesztusok, beszédmód, ugyan azok a csúnya szavak.... és mint tudjuk, similis simili gaudet.
A nagy egyetértés mellett azonban akadnak kisebb-nagyobb különbségek.

Itt van mindjárt az evés. A fiaim esznek, Virág pedig... hüm, mondjuk úgy, csipeget. Biztosan más típusú motor van benne, mert harmadannyi üzemanyaggal ugyanakkora távot tesz meg, mint a kölkeim.
A száját ettől függetlenül hasonló gyakorisággal nyitogatta, mert amíg a csemetéim ettek - meg előtte is, meg utána is -, addig ő beszélt...
(Mit is mondanak a pszichológusok a női és a férfi beszédközpontja eltérő fejlettségéről?)

Azután ott volt az alvás. A fiaimat, ha már felkeltek, nem lehet lefektetni, vele pedig pont fordítva van a dolog, ha egyszer már lefeküdt, akkor nem lehet felkelteni.
A Tomiéknak némi eszközhasználattal azért sikerült.
Az ember nem is hinné, mire képes két fedő és egy fakanál! (Ha a nővérem is olvassa: Én rájuk szóltam! Tényleg!)

A hajkérdésről meg ne is szóljunk...
Na jó, mégis.
A három gyerekem fejével van egy hónapban annyi melóm, mint A kishölgy hajával egy reggel. Az is kicsit rendszeridegen volt nekem, hogy fürdőzés után külön szárítgatni kellett a fürtöket, ám végül is megbirkóztam az új feladattal, de azért megköszöntem az égieknek, hogy nem három lányt kaptam.

A különbségek dacára a kiscsaj jól bírta a 3 pasis kiképzést, én és a Zuram pedig a négy gyerekes életet, szóval mindenki boldog volt.
Jövőre pedig postázom a nővéremnek az én hármamat, had örüljön ő is!

Sunday, August 9, 2009

Számmisztika


Aki rendszeresen jár a bürokrácia útvesztőjében, tisztában van vele, hogy minden hivatalos lapon, bejelentőn, és egyéb nyomtatványon kérik az ember lánya születési adatait.
Ha férjnél van, akkor az ember fia számaira is kíváncsiak, és ahogy születnek a gyerekek, úgy kell egyre több, és több, 6 számjegyű sorozatot meg- és feljegyezni.

Minden családi kitöltögetősdi komolyan igénybe veszi a szürkeállományomat, erősen kell koncentrálnom, nehogy valahová rossz számot írjak be.
Már az évszám sem mindegy, hiszen én, és a Zuram a múlt évszázadban születtünk, utódaink viszont már az új évezred gyermekei.
Ha pedig túljutottam az az első akadályon, még mindig ott vannak a hónapok és a napok. Nos nem könnyíti meg a dolgomat, hogy a 4 pasim 2 héten belül, ebből kettő pedig 1 nap különbséggel ünnepli a születésnapját. Kevertem már össze számokat...

A én születésnapom legalább jól megjegyezhető számokból áll: 81.-8.1.
Ezt aztán nem lehet elrontani!
Másnak, nekem azért ez is sikerült.

A gyerekek rendszeres évi orvosi vizsgálatán, szokásom szerint, jól felkészülve, ceruzával, és papírral a kezemben jegyzeteltem csemetéim magasságát és súlyát, majd soroltam fel az asszisztensnek, mint egy eminens diák:
Tomi, 5 éves, 112 cm 19 kg
András, 3 éves, 99 cm, 16, 25 kg
Iván, 1 éves, 82 cm 9, 75 kg

Ezután még egy rövid adatlapot is ki kellett tölteni, amihez viszont már a gyerekek születési adatai után (is) érdeklődtek, én pedig már fejből számláltam elő:
Tamás, 2004..... stb.

Büszke voltam magamra, ennyi adat, és én egyszer sem hibáztam!
Örömöm azonban nem tartott sokáig. Az asszisztensnő valami mást is ki akart tölteni, amihez kellett az én évszámom is. Én nem jöttem zavarba, rövid gondolkodási idő után, magabiztosan rávágtam:
-1991! -ezután levegővétel nélkül mondta volna tovább,
de az ő kezében megállt a toll, és én ekkor jöttem rá, valamit elszúrtam.

Saturday, August 8, 2009

Friday, August 7, 2009

Akciórádiusz



Hogy a másik ember milyen közel áll hozzánk azt jól mutatja, hogy beszélgetés közben az intim zónánkban (0-40 cm) a személyes zónánkban (40-120 cm), vagy a társasági zónánkban (120cm<) tartózkodik-e. Az ember körülvevő zóna kb. 3 méterig terjed, ha ennél nagyobb távolságra állunk valakitől, akkor már elszigetelődünk a másiktól, ő sem figyel ránk, mi se rá. Személyes terünket azonban a tárgyak segítségével jelentősen ki tudják tágítani. A strandon a törölközőnkkel, egy bárban a kabátunkkal, a moziban a jegyünkkel tartunk fent magunknak úgy egy helyet, hogy személyünk a 3 méteres körön kívül van.

A tárgyakkal való térfoglalás nem a felnőttek kiváltsága, az én csemetéim is előszeretettel űzik. Különböző plüssjátékok és könyvek szolgálnak az asztal körül, vagy a nappaliban a legjobb ülőhelyek megjelölésére. Sőt, ha valamelyik egyszer már bejelentette tulajdonjogát egy székre, akkor arra még napok múlva, a játékdarab elrakása után is, igényt tart.

Iván ezen a téren is meglepően gyorsan tanul a bátyjaitól. Mialatt én eszem, szívesen beülne az ölembe csipegetni, még akkor is ha teli van, mint egy duda. Én viszont ezt nem szeretem, ezért ilyenkor nem szoktam ölbe venni, és ezt meg is mondom neki.
Ő ekkor általában elvonul. No nem adja fel, csak a szobájáig megy valami játékért. Visszajön, és a kiválasztott darabot nemes egyszerűséggel a tányérom mellé dobja, majd "Anya, hö-hö" kiáltásokkal elkezd felmászni az ölembe, hiszen a vak is láthatja, ez az ő helye!

Wednesday, August 5, 2009

Csak röviden....



Nem tudom, ki volt idegesebb, amikor a volán mögé ültem. Én, hogy megint vezetnem kell, vagy ő, hogy megint én fogom kormányozni.

Amikor egyedül keltem útra, a Zuram mindig aggódó hangon mondta, "Lassan vezess!"
Soha nem értettem miért, én csakis parkolásnál tettem kárt a kocsiban, épp, amikor lassan mentem vele.

A idén már nem kapta meg a forgalmi engedélyt, a javítás pedig nem érte volna meg...

Érezd jól magadat az égi autópályákon!

Monday, August 3, 2009

Kis lépés a gyermekemnek, nagy (előre)lépés nekem



Iván ma a babakocsi mellett sétált.
Kis lépéseket tett, lelki szemeim előtt mégis hatalmas távlatok nyíltak, már láttam magamat, ahogy visszakerülök az átlagemberek táborába, és végre én is babakocsi nélkül fogok sétálni a főutcán.
Sőt, gondolta tovább, kb egy év múlva vége a pelusmosásnak, másfél röpke évet követőn pedig... mily' merész, és örömteli gondolat, már Iván is félnapos oviba megy!

Hát igen, 3 gyerek, 6 év folyamatos várandóság, szoptatás, pelenkázás egészen új dimenziókat nyit az ember gondolkodásában. Nem hetekben, vagy napokban számolja az időt, hanem ilyen szakaszokban. Már nem görcsöl, ha a gyereknevelésben nehezebb idők jönne, mert tudja, ezek is csak szakaszok, amik előbb-utóbb véget érnek.

Meg sok más téren is nyugodtabb lesz, mert rájön, hogy vannak a természetnek rejtett folyamatai, amiket úgysem tud befolyásolni.
Ezért nem húzza álló nap kézen fogva a gyereket, mert tudja, hogy nem ettől fog járni tanulni, nem esik kétségbe, ha a kortársainál két hónappal később tanul meg valamit, és nem szorong, hogy mi lesz a csemetéjével az óvodában (megsúgom, semmi rossz), inkább örül a felszabaduló időnek.

És nyugodtabb lesz azért is, mert azzal is tisztában van, hogy a természetnek vannak kevésbé titkos folyamatai is, miket viszont képes befolyásolni.
És be is folyásolja...
Elpakolja az összes apró, törékeny, veszélyes, stb. tárgyat a gyerek közeléből, a kabátzsebeit és táskáit mindenféle játékokkal tölti meg, mert az mindig jól jön, és este legkésőbb 11-kor lefekszik mert tudja, hogy a 3 gyerekből egy biztosan 6 előtt fog kelni.
Mert ez egy olyan természetes folyamat, amit még nem tudok befolyásolni!

Saturday, August 1, 2009

Köszöntő

Életem 28. születésnapja van,
köszönt, és minden jót kíván;
tizenkét ugra-bugra kerti labda,
tizenegy táncos, tarka papírfecni (igen,igen András megint megkaparintotta az ollót...),
tíz nyikorgó ablaktábla,
kilenc játék buzogány,
nyolc seb a Tomi oldalán (aktív a szentem),
hét hal, akváriumuk tiszta alga,
hat toll (mindig egyszerre tűnnek el)
öt autóajtó,
négy nyafka macska (egyik sem a miénk, de azért bejárnak a kertbe),
három gyerek-zenész,
két mobiltelfon és
a Zuram a teli körtefán.