Számmisztika

Aki rendszeresen jár a bürokrácia útvesztőjében, tisztában van vele, hogy minden hivatalos lapon, bejelentőn, és egyéb nyomtatványon kérik az ember lánya születési adatait.
Ha férjnél van, akkor az ember fia számaira is kíváncsiak, és ahogy születnek a gyerekek, úgy kell egyre több, és több, 6 számjegyű sorozatot meg- és feljegyezni.

Minden családi kitöltögetősdi komolyan igénybe veszi a szürkeállományomat, erősen kell koncentrálnom, nehogy valahová rossz számot írjak be.
Már az évszám sem mindegy, hiszen én, és a Zuram a múlt évszázadban születtünk, utódaink viszont már az új évezred gyermekei.
Ha pedig túljutottam az az első akadályon, még mindig ott vannak a hónapok és a napok. Nos nem könnyíti meg a dolgomat, hogy a 4 pasim 2 héten belül, ebből kettő pedig 1 nap különbséggel ünnepli a születésnapját. Kevertem már össze számokat...

A én születésnapom legalább jól megjegyezhető számokból áll: 81.-8.1.
Ezt aztán nem lehet elrontani!
Másnak, nekem azért ez is sikerült.

A gyerekek rendszeres évi orvosi vizsgálatán, szokásom szerint, jól felkészülve, ceruzával, és papírral a kezemben jegyzeteltem csemetéim magasságát és súlyát, majd soroltam fel az asszisztensnek, mint egy eminens diák:
Tomi, 5 éves, 112 cm 19 kg
András, 3 éves, 99 cm, 16, 25 kg
Iván, 1 éves, 82 cm 9, 75 kg

Ezután még egy rövid adatlapot is ki kellett tölteni, amihez viszont már a gyerekek születési adatai után (is) érdeklődtek, én pedig már fejből számláltam elő:
Tamás, 2004..... stb.

Büszke voltam magamra, ennyi adat, és én egyszer sem hibáztam!
Örömöm azonban nem tartott sokáig. Az asszisztensnő valami mást is ki akart tölteni, amihez kellett az én évszámom is. Én nem jöttem zavarba, rövid gondolkodási idő után, magabiztosan rávágtam:
-1991! -ezután levegővétel nélkül mondta volna tovább,
de az ő kezében megállt a toll, és én ekkor jöttem rá, valamit elszúrtam.