Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Wednesday, September 2, 2009

Könyv, toll, tinta, ceruza, rontom-bontom....



Fejleszteni KELL a gyerekeket.

A magyar helyzetet nem ismerem, de itt, a Lajtán túl most ez a gyereknevelési főirány.
A jó szülő nem játszik csak úgy - az egyébként testileg-értelmileg jól fejlett- gyerekkel, nem vonja be a házimunkák elvégzésébe. Nem.
A jó szülő csak olyan játékokat vesz, és tesz, ami fejleszti a gyerek értelmi- és érzelmi életét, a szókincsét, nyelvtudását, mozgását és mindent, ami hirtelenjében eszükbe jut. Már a magzattal is tudományosan foglalkoznak, a kisbabák külön fejlesztőcsoportba járnak, az óvodában pedig államilag finanszírozzák az angolórákat. Mert így van esélye a jó iskolára.

Mifelénk pedig mostanában ez nagy téma, mert ilyentájt kell a nagycsoportosok szüleink dönteni, melyik iskolába íratják csemetéjüket.
Nekem is fontos, hogy milyen tanintézménybe kerül a fiam, azonban ellenálltam, és ellenállok a fejlesztési főiránynak. Kevéske pszichológiai háttérképzettségem nem akadályoz meg abban hogy NE fejlesszem a gyerekeimet.
Nem tudom, mit gondolnának rólam az ismerős anyukák, ha megtudnák, hogy én egész nap otthon vagyok a gyerekeimmel, és NEM fejlesztem őket. Nem töltünk ki feladatlapokat, nem tanítom olvasni őket, és nem gyakoroljuk a betűket sem.
A fennmaradó időben pedig játszunk, vagy segítenek.

Meglátjuk mi lesz, amikor Tomi jövőre iskolába megy. Most, így alig 5 évesen, megsüti a tojásrántottáját, felvágja a zsemlét, jól cselgáncsozik, kerékpározik, beszél 3 nyelven (Úgy, mint anyanyelv, apanyelv, és a német. Angolul, az óvodai nyelvoktatás ellenére nem szólal meg...), ismeri a betűket, számokat leírja a nevét, szívesen rajzol és fest. Az "r" hangjával vannak gondok, de majd a logopédus segít, én nem kontárkodom bele.

Nekem ennyi elég is, ezért az iskoláig hátra lévő egy évben SEM fejlesztem a gyereket....

....a fennmaradó időben meg majd játszunk.

No comments:

Post a Comment