LEGOrul....

Az asztalról. Állandóan és folyamatosan.

Persze, tudom, lehetne a földön is legózni, de akkor meg szétgurulna. Bár ha jobban belegondolok, nem is, hiszen Iván még azelőtt szétkapná és a szájába venné, mielőtt bármiféle mozgást végeznének a kicsi darabkák.

Szóval marad az asztal. És a legurulás. Meg a szedegetés. Aban meg már profi vagyok, hiszen több, mint két éve, hogy a lego beköltözött a gyerekszobába.

Először csak egy kicsi doboznyi építőkocka. Ez nagyob bejött Tominak, és a sikeren felbuzdolva kapott még egydobozzal, aztán még eggyel, majd még eggyel.... A készlet növekedésével változtak az én érzéseim is.

Az elején csodálkozva szemléltem, hogy néhány legodarabból micsoda élethű kocsikat és házakat lehet összeállítani. Kezdeti lelkesedésem a legokészlet növekedésével fordított arányban változott, Tomi ugyanis előbb gondosan összerakta, majd ugyanolyan gonddal szédszedte a darabokat, és gondtalanul épített belőlük valami más. A rendrakás természetesen az én feladatom maradt.

Én pedig rendesen küzdöttem vel. Az első "mindent" egybe módszer ott bukott meg, amikor Tomi mégis csak az eredeti autót akarta megépíteni, és minden egyes speciális darbot órákig kellett keresni hozzá.

Akkor kisebb dobozokba kerültek az elemek. Ezekben rövidebb ideig kellett keresni azokat.... Végül eluntam a dolgot leültem és nagyjából "téma szerint" szétválogattam. Ez már jobb volt, a keresési idő lényegesen lerövidült! Az első építésnél, mert ezután a fiúk ugyan olyan összevisszaságba dobálták vissza a legokat, mint előtte.....

Most csavarok tárolására használt, kisfiókos barkácsszekrénybe, forma szerint szétválogatva figyelnek a darabok. Ez remélem beválik. Ha nem kénytelen leszek minden elemet külön dobozba elrakni, akkor tuti nem keverednek össze!