Adventi várakozás

Az adventi naptár szép hagyomány, a kisgyerek látja az idő múlását rajta, és persze mindennap van benne valami.
Mert tettem bele!
Meg fel is raktam, aztán meg át, mert rájöttem, Iván egy székre mászva simán el fogja érni.
Igaz most is eléri, de most a tévéasztalra kell felmásznia hozzá és az, a cd lejátszó miatt, már nem megy olyan simán.

Ezért napközben többször is bepróbálkozik, odaáll a naptára elé, elkeseredett arccal hadonászik és közben azt kiabálja "to-to!" Persze nem kap semmit, mert egy napra egy cukorka jár és aki reggel 6kor már benyomta az adagját, ne panaszkodjon!
Szóval panaszkodik egy darabig, majd jön az asztalmászás.
Részemről meg a leszedés.

És ez még a könnyebbik menet, mer bár András és Tamás már megérti az "egy nap egy" elvet, de amikor hajnali 3-kor keltegetnek, hogy akkor ők most kiniytnak egy ablakot, az meglehetősen érzékenyen érinti a lelkiállapotomat és új értelmet adott az Adventi várakozásnak.
Eddig azt számoltam mennyit kell aludni karácsonyig, most az számolom, hány ablakot kell még kinyitni, hogy végre nyugodtan átaludhassak egy éjszakát!