A kesztyűnek 5 ujja van,

mégsem megy rá a gyerek kezére!
Pedig a gyereknek is öt ujja van. Illetve 2x5, tehát két kesztyű nem megy rá.

Én is csak egyszeri szülő vagyok, és nekem is van első gyerekem, ebből következik, hogy már én is csináltam/vettem olyan dolgot, ami első ránézésre roppant ötletesnek/gyerekbarátnak tűnt, a használatban viszont csődöt mondott.

De itt most nem erről van szó. Az ötujjas kesztyűről már az elején azt gondoltam, hogy nem kisgyereknek való. Még emlékszem, ahogy álltam a nagyáruházban az kosár fölött és keresgéltem Tominak élete első vízhatlan kézrevalóját.
Egy egyujjas kesztyűt, természetesen. Mert elképzelni sem tudtam, hogyan lehet azt az 5 pici ujjat belerakni a számukra készített helyre.

De hát ami volt, elmúlt, Tomi megnőtt, biciklizik rendesen és hát olyan 5 fok körül bizony már fázik a keze. Az övé és Andrásé is.
Tehát ide kesztyű kell. 5 ujjas. Hiszen a kerékpár kormányát rendesen kell fogni. Viszont nem kell vízhatlan, mert esőben/hóban az ember úgysem nagyon teker.

Szóval megvettem. 2x2x5-öt. Puha, kötött, jól táguló anyagból, biztos,ami biztos.
És mégsem ment fel. Persze én, normáltalan nem csináltam főpróbát ezért reggel, élesben derült ki, hogy nagy ujjak ide, tágulós anyag oda, az 5 ujjas kesztyű se nem gyerek, se nem szülőbarát.
Mindegy, kompetens anyuka vagyok, így tíz perc küzdés után mind a húsz ujjat kesztyű takarta. Azt nem állítom, hogy mind bent is volt a megfelelő helye, de anyag takarta, tehát nem fázott.

Még eljátszottuk ugyanezt az menetet oviból vissza, otthon pedig hamar kitaláltam, hogyan lehetne tágítani a kesztyűt, az ujjakba vastag ceruzákat dugdostam és a ruhadarabok (pontosabban az írószerszámok) ebben töltötték az éjszakát.

Most az jöhetne, hogy reggel olyan simán csúsztak be a gyerekkezek a kesztyűbe, mintha beolajoztam volna azokat, de ez csak félig igaz.
4 ujjnál valóban funkcionált a dolog, de az ötödik a mai napig sztrájkol.