A tükörteszt

Ülök a kanapén.
Egyszer hátulról rám ugrik. "Annyja"- kiáltja hozzá, és átöleli a nyakamat. Én is benne vagyok a játékban, átölelem és így ringatózunk egy kicsit.
Aztán a tekintetem először a tükörre téved, majd a naptárra.

Holnap lesz harmadika. Hmm, talán meg kéne próbálni.....
Oké, oké, a szakkönyvek azt írják másfél éves kor után jön a dolog, de mégis, próba, cseresznye.

Ivánt leteszem a földre és kimegyek a fürdőszobába. Kicsit keresgélnem kell, 5 fogkefe, bizonytalan számú borotva és 2 tubus után végre megtalálom.
A kezemre nyomok egy kis, piros színű fogkrémet és visszasétálok a nappaliba. Legkisebben áll a szoba közepén, és felhúzott szemöldökkel figyeli, mit csinálok.
Mert én csinálok valamit....
Bal kezem mutatóujjával piros kis pontot kenek a fiam homlokára, majd megragadom az így kidíszített gyereket, és szembesítem saját tükörképével.

Pár hete már megtettem ugyanezt és akkor az ifiúr érdeklődő tekintettel próbálta meg a tükörbe lévő, szimpatikus kisgyerek fejéről lenyerni a piros valamit.
De most új dolog történik, Iván rövid habozás után kis kezeivel saját fejét kezdi el tapicskolni.
Ez az, - gondolom - felismerte önmagát a tükörben!
Persze, hivatalosan még nem kéne, (ma még csak másodika van, ő csak holnap tölti a 18. hónapját), dehát Iván mindig érettebb volt a koránál!