Betegségem története

Betegségem története egyben gyermekeim, szüleim, valamint egyéb fel,- és lemenői története is egyben,
hiszen mindenki lehet beteg.
Alapvetően semmi bajom a betegségekkel, de a köztünk lévő viszonyt "mérsékelten távoltartónak" írhatnám le. Én mérsékelt vagyok, amíg a betegség távolságtartó. Amikor viszont elveszíti a mértéket, és nem tudja hol a határ, akkor kiakadok.

Nem is beszélek vele, csak bemegyek a szobámba és lefekszem. Persze a kis dög mindig követ....
Ott van, amikor lázasan öklömnyire duzzadt mandulákkal kapkodok levegő után, vagy amikor gyógyulgatófélben lévén, teával a kezemben elalszok és magamara borítom a pohár tartalmát.

Amióta a gyerekek rendszeresen nézik a "Volt egyszer egy élet...." című klasszikust némi szint lop az életembe, ahogy elképzelem a rajzfilmbeli baktériumtörzseket, amint lerohanják az ott határőrállomásnak ábrázolt manduláimat, és minden szétbarmolnak.
És az antibiotikum benyelése után megjelennek lelki szemeim előtt a kis, Cyrano de Bergeracnak öltözött repülő valamik, és francia tőreikkel lekardozzák a rosszfiúkat.
Én pedig szépen meggyógyulok.

Igaz a rajzfilmben az egész jelenet 4-5 percig tatrt, nekem meg 4-5 napig tartott, mire fájdalomentesen tudtam nyelni.
Mondjuk a rajzfilmbeli kislány bölcsen betartva azt orvos utasításait, szépen ágyban marad.
Én meg nem.....