Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Tuesday, January 12, 2010

Gyerekek GPS nélkül



Jó. én sem vagyok egy őstehetség.
A térképet sem tudom fejjel lefelé nézve értelmezni. Nekem semmit sem mondanak az utcanevek én a könnyen megjegyezhető pontok (szobrok, áruházak, folyó) szerint tájékozódok.
Mert nő vagyok, ugye.
Mert a férfi az más, ő visszatalál. Nem kell hozzá lila ház, lovasszobor, semmi. Nem zavarja a fordítva kiterített térkép. Meg annak hiánya sem, végső esetben felnéz az égre és a nap, vagy a csillagok állásából tájékozódik.
Persze bárki eltévedhet. Nemtől függetlenül.
Akár a saját lakásákban is.

Elsőre furcsán hangzik, de másodikra logikusnak is tűnhet a dolog. Egyrészt kevés ember közlekedik térképpel a saját lakásában, másrészt a plafon miatt sem a nap, sem egyéb égi jelenség nem látható.
Meg valljuk be, éjszaka, álmunkból felriadva, az embernek amúgy is gondjai vannak a tér-és idő koordinátákkal.
Szóval ne lepődjünk meg, ha a gyermekünk sem boldogul mindig a feladattal.

Tominak két évesen nem sikerült az ágya és a mi ideiglenes fekhelyünk közti 1,5 méteres, egyenes utat abszolválnia, hanem a szoba másik végében lévő ruhásszekrényhez gyalogolt. Igaz nála ennyi is volt a mászkálás.
András ennyi idősen sokszor először a konyhába indult, majd félúton jutott eszébe, hogy hová is készült.
Hiába mindig szerette a hasát.
Most Iván van soron. Ő igazi kalandor. Nyertem már vissza a vécéből, a kanapéról, a plüsállatokat tartalmazó kosárból. És a dolognak még nincs vége, számításaim szerint, még bő egy fél évig fog kisebb-nagyobb rendszerességgel a lakásban bolyongani.

Nála, még lehet, hogy megérné egy GPS beszerezése....

No comments:

Post a Comment