Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Sunday, January 3, 2010

Minden kezdet nehéz




Egészen pontosan minden belekezdés nehéz.
Mert az ember lánya kigondolja, ízlelgeti a dolgot. Próbál időpontot kitűzni, majd eltolni, saját felelősségét elhárítani és a külső tényezők együttállásának tulajdonítani a sikertelen bele(nem)kezdést.

Aztán egyszer csak eljön a pillanat. Igazából nem lehet tudni miért akkor, és ott. Csak megtörténik a dolog. Napok, hónapok, évek óta halogatott dolgot intéződnek el egy perc alatt.
És akkor megvan. Kész. Az ember nem is érti, minek kellett eddig tologatni.

Lehet, hogy van valami a levegőbe. Az évkezdés, talán. Új év, új évtized- Új élet!
De persze hagyjuk a pátoszt. Egyszerűen elfogyott a türelmem.


Szóval elég volt. A szokásos esti mesélés-fogmosás után nem a gyereket tettem be a kiságyba, hanem a kiságyat tettem ki a szobából.
A fekhely hűlt helyére egy izoláló alátét, majd arra egy matrac kerül (az András fekhelye alá csúsztatható ágykeretre még nem akartam rátenni, ne legyen túl nagy a változás), arra meg a gyerek.
Iván nagyon örült, még tapsolt is örömében.
Pláne, hogy innen még egyszerűbben ki tud járkálni.
Új év, új évtized- Új élet!
Nálunk is. Mert bár igaz, hogy most is kismilliószor vissza kell tenni a kiságyba, nézegetni kell a fáradságtól kiakadt szemeit és várni, hogy végre annyira elálmosodjon, hogy ne legyen ereje kimászkálni, de legalább nem fájdul meg a derekam a folytonos beemelgetéstől!

No comments:

Post a Comment