Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Saturday, February 27, 2010

Allons enfants de la Patrie....!



Bár a szabadság még korlátozott, de egyenlőség és testvériség az van fiúk között.
Elsősorban egyenlőség de abból az sem az a francia forradalomi...
Nem vezérli őket semmilyen társadalomjobbító, sanyarú néptömegeket felemelő eszme. Náluk az egyenlőség a másik orráig terjed, pontosabban addig, hogy a másik se kapjon többet, jobbat, mint ő.
Talán jobban illene rá az "önzőség" elnevezés.

Tomi, és András mértéktartó; pontosan számon tartják, ki hány darab csokit, mennyi puszit és egyéb javat kapott és ha valamelyik igazságtalanságot fél felfedezni, rögtön szól.
Iván ilyen tekintetben mértéktelen, neki nem kell centivel a kezemben bizonygatni, hogy pont ugyan olyan magasan áll a kakaó a poharában, mint bátyjáéban. Nem, ő nemes egyszerűséggel azt hiszi, hogy mindig a másiknál van a finomabb étel, a jobb játék és az érdekesebb könyv. És vélt - vagy valós- egyenlőtlenséget saját kezével, és éktelen visítással akarja orvosolni.

Az egyenlőség iránti vágy tehát kódolva van a génekben, és ez a ősi ösztön néha felül írja a józan ész által diktáltak, ami különös történetek szül nálunk is. Tomi megbetegedett és kókadtan feküdt a kanapén. András egy darabig nézegette, majd, felháborodva odajött hozzá,
-Anya a Tomi miért beteg, én meg miért nem?

Hát igen, csak nehogy valamiből több legyen az egyiknek....

No comments:

Post a Comment