Tilos a csók!

Nem, nem erkölcsi prédikációt fogok tartani.
És szexuális felvilágosítást sem.

Pláne nem felnőtt embereknek, hiszen
azzal már a nagyfiamnál is elkéstem.
A múltkor nézegettük a Dumbo című mesekönyvet, és annál a résznél, amikor a gólya meghozza a kicsi elefántot, azt találtam mondani Tominak,
"Én is nagyon, örültem, amikor a gólya meghozott"
A gyereke rám nézett, majd komoly hangon megszólalt, "De anya, én a pocidból bújtam ki, ugye?"
Talán ha kihasználom ezt a pici bizonytalanságát, és azt mondom neki, dehogy is, tényleg a gólya hozott, még visszaterelhettem volna a gyermeki ártatlanság útjára. Talán....
De ezt már soha nem tudom meg, mert igennel feleltem.
Egy mítosszal kevesebb.
A Mikulást és a húsvéti nyuszi legalább még megvannak.

A csók viszont tilos nálunk.
Persze ez nincs leírva sehol. Igazából még beszélni sem beszéltünk róla.
Amolyan hallgatólagos megegyezés született a témáról.
Ő hallgatott és nem csókolt, én meg nem emeltem vétót.
Bevallom, én azért szívesen csókolnék, de megértem őt.
Nézek én is rendszeresen tükörbe, és mindig megállapítom, hogy ha én lennék férfi, én se nagyon akarnám csókolgatni magamat.

De mindegy én azért nem adom fel. Bízom benne, a hétvégére megoldódik a dolog, és
elmúlik a torokgyulladásom.
Addig viszont tilos a csók!