Gazdálkodj okosan!

A 2003-2008 közötti időszakot akár az első öt éves terv korszakának is nevezhetném.
Csak hát ez nem lenne igaz. Mert azon kívül, hogy gyerekeket szeretnék más nem volt tervezve.

Így az sem, hogy a gyerekeim mind fiúk legyenek és, hogy majdnem napra pontosan pontosan 2-2 év különbséggel szülessenek.
Tomi május 17-én (két héttel a kiírt időpont június 1 előtt) , András június 2-án, Iván június 3-án látta meg napvilágot.

Ezzel a véletlen egybeeséssel jól el tudom szórakoztatni az ismerősöket, de más előnye is van,
hihetetlenül gazdaságos.

Kezdődik azzal, hogy nyári babák lévén az pár hét alatt kinőtt 56-os, 62-es ruhákból alig kellett vennem, és azt a pár darabot is egyből három gyerek hordta. Mint ahogy a legtöbb másikat is.
És ezeket sa darabokat még extrán tárolnom sem kell nagyon, mert a két vé korkülöbnség pontt annyi, hogy mire az egyik kinövi a pólóját a másik épp belenő, így mosás után csak egy szekrénnyel arrébb pakolok.
(megjegyzés Sárinak, tök jó lett volna, ha lányod fél évvel később, és fiúnak születik, mert a jópofa ingeket és mellényeket így nem tudom tovább adni.)

A ruhák mellett a másik hosszú távú nyereség a születésnapi buli. Mindhárom gyereknek csak egy "hivatalos" szülinapi zsúrt kell rendezni. Igaz, hogy valamivel több gyerek van ilyenkor jelen, mintha csak egy ünnepelt lenne, de mivel egy óvodai csoportba, és ugyan arra a cselgáncs edzésre járnak, itt is vannak átfedések.

A játékok terén is hasonlóan gazdaságos a kis korkülönbség és az azonos nem. Pár autóval, fasínekkel, és néhány doboz legóval mindhárom fiút órákra le lehet kötni. Ez nemcsak költségtakarékos, hiszen senki nem akar még néhány rózsaszín pónit, és karcsú Barbie babát, de az elpakolásnál is nagy segítség jelent; a nap végén kevesebb helyre kell szétszortírozni a szoba közebén felhalmozódó játékhalmot.

Gyermekolimpia 6.

Távhergelés


Tisztelt olvasóim! A mai olimpiai diszciplina a távhergelés.
Anya már el is helyezkedett a kanapén, kezébe vette a könyvet és nyugodtan neki áll olvasni.

Ekkor lépnek be a versenyzők. Iván néhány autót hoz a kezében, András és Tamás a vonatos ládikát tolja.
Leülnek a tatamira, és kezdetét veszi anya távhergelése.

Először Iván vesz ki egy mozdonyt a dobozból, amire András egyszerűen ráüt.
Szép próbálkozás, ez nem elég, anya, bár rászól a gyerekekre, de továbbra is megőrzi nyugalmát.

Iván tovább próbálkozik, most Tomitól vesz el egy síndarabot.
Tomi ránéz és "Ne, ne baba!" felkiáltással visszaszerzi azt.
Iván elsírja magát, de anya továbbra is nyugodt marad.
Ekkor a legkisebb egy autót hajít anya felé.

Anya felhorkan kissé, de mivel tárgyak hajigálása szigorúan tilos a távhergelésben, Iván diszkvalifikálja magát.

Ezek után úgy tűnik, teljes unalomba torkollik a távhergelés. András és Tomi a legnagyobb egyetértésben játszanak, és játszanak, és játszanak....

15 PERCCEL KÉSŐBB

...és játszanak, és játszanak....,
....de most! Igen! Úgy látom, András feldönt egy vasúti hidat. Tomi erre szétrúgja András vonatait.
Anya rájuk szól, hagyják abba.
Nem teszik meg, sőt már egymást ütögetik.
Anya megint szól, majd közbelép, de a fiúk továbbra sem hajlandóak megnyugodni.
Anyán mér az idegesség első jelei látszanak,a dolgok lezárása érdekében rendrakásra hívja a fiúkat. Jó csel a nyugalom megőrzésére, de a fiúk sem ma jöttek le a falvédőről,tovább hergelik anyut, nem hajlandók elkezdeni pakolni, hanem nekiállnak körbe-körbe szaladgálni a szobában.
Teljes siker, az idei távhergelésben kettős győzelem született.

Kár, hogy a büntetésből a szobájukba küldött fiúk ennek nem igazán tudnak örülni.

Ma este 20:30 és 21:30 között kapcsoljuk le a villanyokat.
Egy apró jel, hogy törődünk környezetünkkel.

Kedves lányos anyukák!

Nekem is van férjem, ezért tudom, milyen ha az ember egy pasival él együtt.
Nekem is van anyósom, ezért tudom, milyen, amikor egy anyós látogatóba jön.
Ráadásul,
nekem van három fiam, ezért tudom, hogy ők egyszer pasik, férjek, én pedig anyós leszek.

Ezért itt, és most kijelentem, hogy igyekezni fogok!
Igyekezni fogok, hogy majd mosolyt varázsoljak minden leendő menyem arcára.

Bevallom, elsősorban az vezérel, hogy Lajtán innen, 's túl nekem legyenek a legjobban manírozott fiaim, de azért némi női szolidarítás is szorult a dologba.
Hiszen a ma kislányai holnap felnőtt nővé érnek, és még ha bizonyos százalék zárdába is vonul, a többség azért a pasivá érett fiaim potenciális partnerjelöltje lesz.

Szóval igyekszem, hogy addigra embert faragjak a fiúkból, és hogy majd mosolyt varázsoljak minden leendő menyem arcára.

Minek ez a sietség, gondolhatják sokan. De nincs igazuk, hiszen a legfontosabb nevelési szakasz a kamaszkor kezdetével lezárul.
Tominál már nincs sok időm...
Azért nem esek kétségbe, szépen nevelgetem őket, meg magamat hogy ők keresett férjjelöltekké, én pedig még keresettebb anyóssá váljak.

Tehát igyekezni fogok!
De ígérni nem ígérhetek semmi....

Üdvözlettel,
Kata

Két lábbal...

áll a földön Tomi. Én ülök.
Játszunk.

A plüss elefántja az imént főzött nekem teát, a duplo tigris pedig a tűzoltóautót szereli.
Az autó ugyanis belehajtott a szoba közepén lévő mocsárba.

A mocsarat két lapos könyv jelzi, de csak Tominak, mert András pár perccel ezelőtt öles léptekkel halad át rajta.
Igaz az is lehet, hogy András tudta, hogy ez egy mocsár és nem félt keresztülgázolni azon, hiszen rajta volt egy régi sapka, egy törött napszemüveg, és egy törölköző. A vak is láthatta, hogy ő egy rettenthetetlen vitéz, aki előtt nincs akadály.

Szóval András éppen vitézkedik, mialatt Tomi egyik kezében egy traktorral, a másikban egy motorral indul neki a világűrt jelképező kanapénak. Rövid párbeszédet folytat az ott megismert marslakókkal, majd visszatér a földre, és kitalálja, hogy vegyük elő a garázst.
Előveszem, és ő nekilát, hogy feltolja az autókat a legfelső emeletre. Én is beszállok a játékba, és egy vonatot helyezek a legfelső szintre.

Tomi keze megáll a levegőben és rosszalóan rám néz:
-"Anya! A vonatok nem tudnak repülni, tedd vissza és az úton told fel!"

Aha...
Látszik, hogy Tomi két lábbal a földön áll.

A cseresznyefa virága

Japánban a cseresznyefa virágzása jelzi a tavasz kezdetét. Ilyenkor hagyományos, szabadtéri piknikkel ünneplik az eseményt.

A mi kertünkben a szanaszét dobált gyerekjátékok jelzik a tavasz kezdetét. Ilyenkor hagyományos, szabadtéri gyereküldözéssel ünneplem az eseményt.

A hagyományos, szabadtéri gyereküldözésnek két formája is dívik nálunk. Az egyiket "fogócska" néven ismerheti a nagyérdemű. Lényege, hogy elhitetem a gyerekkel, hogy gyorsabban tud futni nálam, ezért nem rögtön fogom meg, hanem hagyom, hogy előtte kétszer végigrohanjon a kerten.

A hagyományos gyereküldözés másik formája már nem annyira a lábak, mint az idegek játéka.
Ebben az esetben a gyerek tudja, hogy nem gyorsabb nálam, viszont azzal is tisztában van, hogy a gondolataiban sem tudok olvasni, és ezért az sem fogom tudni eldönteni, hogy vajon azért mászkál-e ollóval a levenduláim közelében, mert éppen arra vezet az útja, vagy azért-e, mert kedve támadt egy kicsit megnyesegetni azokat.
Mivel én is tisztába vagyok azzal, hogy bár nem tudok a gyerek fejében olvasni, de mindenképpen gyorsabb vagyok nála, ezért nem várom meg, amíg kiderül, mi célból közelít ollóval a kezében a levenduláim felé.
Nem.
Egyszerűen elüldözöm onnan.

De infantium (A gyerekekről)

Mert kezdédék vala az egész história amaz primus lépéssel, hogy az infantusok konceptálva levének.
(Azzal kezdődött minden, hogy a gyerekek megfogantak)

Mert innen jövék az idea, és az szükség, emez infatusokat mennél profondusabban megnevelni. Amaz szülői örömre és sekundáriusan ama társadalmi boldogulásra.
(És ezzel jött az ötlet és a szükségszerűség, hogy a gyerekeket minnél alaposabban nevelni kell, egyrészt a szülő, másrészt a társadalom miatt.)

És ennek causájakén vevék az szülő amaz kezébe könyvet bele és olvasék és nézék emez causából sok híres tévéműsort, ahol amaz tanult, míves és okkult emberek amaz infantok helyes neveléséről nagy beszédeket tartanak vala.
(És ezen okból a szülők mindenféle gyereknevelési könyvből és tévéműsorból tájékozódtak.)

És az bencések jelmondata így hangzék vala: "ora et labora"! De ennek a mi históriánkhuz semmi köze nem levék, csak úgy leírtam vala.
(És a bencések jelmondata így hanzik: "ora et labora"! De ennek a történethez semmi köze nincs, ezt csak úgy leírtam.)

Tehát levének az szülők amaz nagy tudásokkal telvén vala, és levének az korpuszokban nagy izgalom, vajon melyik direkciót kéne követniük az nevelésben. Nagytanakodásba kezdenének eme nehézségről, de mivel jobb tanácsot nem lelének, saját kútfőből kezdenének az infantok neveléséhez.
(És amikor mindent tudást összegyűjtöttek, elkezdtek aggódni, hogy akkor most melyik irányzatot is kéne követniük. Végül saját elképzeléseik szerint, nekiálltak a gyereknevelésnek)

És kezdék, és nevelék az primust, és nevelék az sekundust és nevelés az terciust. És telének az percek, és telének az órák, és telének az napok, és telének az évek, és egyszerre nagy konkluzióra jövének vala, amely így hanzik vala: az infantok nevelésével egy probléma levék vala, és az pedig maga az infant levék.
(A gyerekneveléssel töltött évek során rájöttek, a gyereknevelésben nem az a legnehezebb, hogy milyen módszerekkel, és elvek szerint neveljük a gyerekeket, az gyereknevelésben a legnehezebb a gyerek maga.)

Női megérzés

Nem kellett volna.
Éreztem.

Már amikor nekikészültem a dolognak, már akkor gondoltam, hogy nem így, nem ennyit kéne, de gyorsan elnyomtam magamban az aggályoskodó hangokat, háromra igenis szükség van! Ez a minimum.

Szóval nekiláttam. Nem gondolkoztam közben, igazi rutinmunka volt. Már sokszor csináltam, nem számított nehéz feladatnak.

Az első kettő sima ügy volt. Jó begyakorolt mozdulatokkal álltam neki, hiába no, minden szerénytelenség nélkül állíthatom, nagyon jó vagyok a dologban.
A Zuram szerint is, pedig ő már sok változatban próbálta, nagyon tapasztalt.

Szóval kettő már kész volt, amikor sor került a harmadikra.
Amikor nekiálltam, megint elfogott az a furcsa érzés. Talán nem kéne....
Hiszen már az egész család olyan elégedett volt.
Én azért meggyőztem magamat, kell az a harmadik is.
Tehát nekiálltam.
Már majdnem elkészült, és én azt gondoltam magamban, nesze neked női megérzés!
Szóval ott voltam a finisben, és azt gondoltam, no még egy perc és kész.
Azzal bementem a nappali, és ....
fél óra múlva ijedten ugrottam fel a székről, a PIZZA!

Már késő volt, a harmadik pizza ekkora már szénné égett a sütőben.
Nem kellett volna megcsinálni.
Éreztem.

Hétvégén

a férjem segít, egyik nap mosogat, a másikon mos, és segít a gyerekeknek elrakni a játékaikat.
Általában kérés nélkül, ezért én könnyedén átsiklom az olyan apróságokon, hogy
bármekkora edényhalmaz áll a rendelkezésére, a mosogatógép lehetséges befogadókészségének maximum 80%-át használja ki.
Hogy bár este visszapakolja a dobozaikba a gyerekkel a gyerekszobából a nappaliban kihurcolt játékokat, de arra már nem futja az erejéből, hogy a tárolókat visszajutassa eredeti helyükre.
És ha elfogy a tergető felület, minden szívbaj nélkül rátereget az előző adag ruhára.

Mindez persze nem baj, hiszen azért vagyok én a másik fele, hogy szépen kiegészítsem.
Ezért ha ő mos, én mosogatok.
Mielőtt beindítaná a gépet, én még csendben belenyomatok 20 százaléknyi anyagot, este beviszem a dobozokat a helyére, és átteregetem a ruhákat.

Aztán előfordul, hogy hétvégén nem a páromat egészítem ki, hanem tanfolyamra megyek.
Biztos vagyok benne, hogy feltűnik neki, hogy nem vagyok otthon, mert fel ilyenkor szokott hívni telefonon, amit egy együtt töltött hétvége alatt nem tesz meg, de a háztartást ugyanúgy vezeti, mint máskor.
Tehát az egyik nap mos a másikon mosogat, a gépet 80%-os telítettséggel indítja, a gyerekszoba polcai üresek maradnak, és a ruha akkor is ki van teregetve, én pénteken már egyetlen szabad szárítót sem hagytam.
Egy pillanatig sem aggódik amiatt, hogy senki nincs a házban, aki a fennmaradó házimunkát helyette elvégezze...

Álmoskönyv

Álomfejtés kisgyerekes anyáknak.
(Krúdy után szabadon....)

alvó kutya mutatja, gyereked elveszíti kedvenc - elalváshoz nélkülözhetetlen - játékát és TE NEM FOGOD MEGTALÁLNI!

tévé, dvd, és más, multimédiás eszközök: újabb vita a gyerekkel az ideális tévénézési idő eltérő megítélése miatt. Ha távirányító is van az álmodban: vita a férjedel is, a gyerekek számár ideális tévénézési idő eltérő megítélése miatt.

patakkal, folyóval álmodni, nem jót jelez, mosógéped belátható időn belül elromlik, te pedig moshatsz kézzel.

körbe forgó kerékkel álmodni az jelenti, gyermekednek holnap is 29szer kell elmesélned Kisréce, és kispipi című klasszikust

duplo, kisvonat, egyéb játékszerszámok jelzik, hogy legfőbb ideje kitakarítani a gyerekszobát

jóképű meterológus: holnap jön a melegfront. Este megint egy aszpirin. Helyette....

kígyó, sárkány, mutatja, anyósod nemsokára látogatóba érkezik. Méregfogát mutató kígyó rövid, tűzokádó sárkány hosszú látogatás előjele

óvó- és tanítónénivel, vagy egyéb pedagógussal álmodni: gyermekednek valamit feltétlenül el kell vinnie az óvodába/iskolába. De mit is?

álmunkban megjelenő gyereksírás: nem álmodsz, keljél fel, és menj a gyerekszobába!

Luca!!!!!!

A közhiedelemmel ellentétben nem Ausztriából származik minden rossz....
És ha a gyorsfagyasztott gombás Pizza volt?

Freiheit für alle Spinnen!

Mindig is sejtettem, hogy fajgyűlölő vagy, most kibújt a szög a zsákból!
(a témáról többet: http://az-a-bizonyos.blogspot.com/ 2010. március 9-ei bejegyzés)

Ezek után nem is csodálkozom a biztonsági őrön.... (gúnyosan mosolygó smájli)

Anya nevet

mottó: A gyerekek azért születnek erre a földre, hogy a szüleiket elszórakoztassák.

Tomi 7-8 hónapos lehetett, amikor a 15 cm magas szivacs szélénél térdelt és oda-vissza hintázott. Egyszer túl nagy lendületet vett, és arccal előre a padlóra érkezett. Nem ütötte nagyon meg magát, de a meglepettségtől elkezdett sírni.
Én, gondolkodás nélkül reagáltam, elkezdtem nevetni. Tudom, hogy ezzel sem a korai biztos kötődést, sem az mély anya-fiú kapcsolatot nem segítettem elő, de annyira aranyos volt az egész, hogy muszáj volt nevetni.
Ehhez hasonló jelenetek Andrással, és Ivánnal is előfordultak, én pedig nem teszek különbséget a gyerekeim között, ezért jót nevettem mindegyiken.

Ám a nevetés nemcsak az anyai gyöngédség kifejezését, de a szülői szigort is képes megakadályozni.
Tudom, hogy ha Tomi "Csönd legyen" felkiáltással András arcába húzza a sapkát, vagy amikor András sikítozva szalad 20 centivel alacsonyabb öccse elől (!), mert az meg akarja harapni, akkor azt kéne mondanom hogy nem bántjuk a kisebbet/nagyobbat. És talán akkor is beszélnem kellett volna a fiúkkal, amikor András átesett egy játékon, és szépen megbeszélték Tomival, hogy azt mondják egymásnak, én löktem el, de képtelen voltam rá,
annyira kellett nevetnem!

Ezé'

Most pár napig nem fogok blogolni.
Hogy mié'?

Pasijaimmal elmegyünk, hogy ezzel a két nővel, az ő csajaikkal és pasijaikkal töltsünk pár napot;
http://izgaga-biomasszak.blogspot.com/
http://az-a-bizonyos.blogspot.com/

Ezé'

Ősember, és ősgyereke

amikor még vadász volt.....

Az nagyon régen volt, és nem is tartott pár ezer évnél tovább, mert, mintegy 10 000 ezer évvel ezelőtt Kis-Ázsiában kialakult a földművelés, ősember, és ősgyereke már nem vadászott naphosszat, és az ősasszony is felhagyott a gyűjtögetéssel, mivel kialakult benne az ültetési ösztön.

Azóta minden évben, amikor eljön a tavasz, a nők ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy mindenféle virág-, zöldség- és /vagy gyümölcsmagot cserepekbe, balkonládákba, és üres joghurtos poharakba gyömöszöljenek, majd várják, ahogy a magoncok szárba szökkennek.
Én sem vagyok kivétel, pedig sokáig megpróbáltam ellenállni, a nagy kert ellenére évekig nem ültettem magot, csak palántát vettem.

Aztán egy ködös februári reggel beszereztem egy csomag paradicsommagot. Hetekig csan nézegettem. Eltelt a március, eltelt az április, és nem történt semmi. Májusban végre rászántam magamat, és próba cseresznye (illetve paradicsom). Elvetettem néhány szemet. És vártam.
Két hétig nem történt semmi, és én már sutba akartam dobni az egészet, amikor megjelentek az első növénykezdemények. Frenetikus élmény volt.
Annyira, hogy következő évben már paprikát és uborkát is vetettem. Ezután jöttek a virág és végül már a fűszernövényes sarkot is saját keltetésű tövekből ültettem be.

Idén is szépen sorakoznak a lakásban a különböző méretű- és színű, földdel és magokkal töltött cserepek, hogy pár hónap múlva benépesítsék a kertemet,
hiába az ültetési ösztönnek nem lehet ellenállni.