Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Wednesday, March 17, 2010

Női megérzés



Nem kellett volna.
Éreztem.

Már amikor nekikészültem a dolognak, már akkor gondoltam, hogy nem így, nem ennyit kéne, de gyorsan elnyomtam magamban az aggályoskodó hangokat, háromra igenis szükség van! Ez a minimum.

Szóval nekiláttam. Nem gondolkoztam közben, igazi rutinmunka volt. Már sokszor csináltam, nem számított nehéz feladatnak.

Az első kettő sima ügy volt. Jó begyakorolt mozdulatokkal álltam neki, hiába no, minden szerénytelenség nélkül állíthatom, nagyon jó vagyok a dologban.
A Zuram szerint is, pedig ő már sok változatban próbálta, nagyon tapasztalt.

Szóval kettő már kész volt, amikor sor került a harmadikra.
Amikor nekiálltam, megint elfogott az a furcsa érzés. Talán nem kéne....
Hiszen már az egész család olyan elégedett volt.
Én azért meggyőztem magamat, kell az a harmadik is.
Tehát nekiálltam.
Már majdnem elkészült, és én azt gondoltam magamban, nesze neked női megérzés!
Szóval ott voltam a finisben, és azt gondoltam, no még egy perc és kész.
Azzal bementem a nappali, és ....
fél óra múlva ijedten ugrottam fel a székről, a PIZZA!

Már késő volt, a harmadik pizza ekkora már szénné égett a sütőben.
Nem kellett volna megcsinálni.
Éreztem.

No comments:

Post a Comment