Az eső fontos.
Főleg a tavaszi.
Az áprilisi esőnek sok haszna van, a májusi meg egyenesen aranyat ér.
Hétfőn, késő délelőtt kezdett rá. Nem baj, szépen éled tőle a kert...
Kedden egész nap esett. Erre mondjuk számítottam. A felhők színe és fajtája már előzőnap este arra utalt, hogy ez egy hosszabb esőzés lesz. Nem baj, szépen éled tőle a kert....
Szerdán esett. Egész nap. Jó, mindegy, kocsi van, csak a gyerekeket kell oviba hozni-vinni. Igaz a ruhák a magas páratartalom miatt nem száradnak olyan klafán, de azért még menedzselhető a dolog, felállítok még egy szárítót, arra még ráfér két gépnyi ruha. Szóval nem baj, szépen éled tőle a kert...
Csütörtökön reggel nem esett.
Aztán igen.
Jobban mint szerdán. Én pedig hiában ismételgettem kitartóan a bevezetőben említett sorokat, nem segített. Vad gondolatok kerítettek hatalmukba.
Az jutott eszembe, hogy kitárom az ablakot, és megnyitom a vízcsapot, hogy az eső lássa, ahogy a szegény kis vízcseppek védtelenül eltűnnek a lefolyóban... Had szenvedjen a mocsok!
Végül nem tettem meg. Mégis csak a civilizált evolúció terméke vagyok, és amúgy is SZÉPEN ÉLED TŐLE A KERT....
No comments:
Post a Comment