Megkapom a lapot.
Semmi különös.
Kérek egy tollat, mert nem vittem magammal.
Pedig vihettem volna, már nem először csinálom, ismerem a dolgok menetét.
Szóval ott fekszik előttem a lap, nézem és elkezdek gondolkozni.
A döntés természetesen már otthon meghoztam, de azért az ember szereti még egyszer megforgatni a fejében a gondolatokat.
Én is ezt teszem.
Bevallom kicsit furcsa érzés, hiszen most egy perc alatt döntök az elkövetkező 3-4 évről.
Szóval ott állok a lap felette, kezembe veszem a tollat és nekiállok kitölteni az ívet.
Rutinos vagyok, nem is tart sokáig a dolog.
Még egyszer végigfuttatom a szememet a kitöltött lapon. Megelégedést, és megkönnyebbülést érzek.
Döntöttem.
Már csak a formaságok vannak hátra, odalépek az alkalmazotthoz és kezébe nyomom a papírt.
Ő bepötyög pár dolgot a számítógépbe, még feltesz néhány kérdés, majd 5 perc múlva már kint is vagyok az utcán. Kezemben az igazoló papír arról, hogy
Ivánt felvették az óvodába, így 2,5 éves korától egy csoportba járhat a bátyjával.
No comments:
Post a Comment