Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Wednesday, April 7, 2010

Világbéke



Kicsi vagyok. Tudom.
Bár anya mindig azt mondja, hogy olyan kicsi azért már nem vagyok.
Főleg akkor, amikor megint hisztizek, de ez egy másik történet.

Most a világbékéről akarok beszélni.
Hiszen azt is kicsiben kell elkezdeni. Én meg ugye kicsi vagyok.
Szóval én kicsiben kezdeném a világbékét.
Mondjuk a testvéreimnél.

Mert mennyivel békésebb lenn a világ, ha Tomi nem érezné szükségét annak, hogy a minél több-annál jobb filozófiát követve, rendszeresen taslikat keverjen le Andrásnak.
És hogy mi közöm nekem ehhez?
No hát aki egy kicsit is jártas a pszichológiában tudja, hogy az emberek sokszor nem azon vezetik le a felgyülemlett stresszt, aki azt okozta, hanem azon, aki náluk gyengébb.
Nos András is így van ezzel.
Mivel Tomi gyorsabb, és erősebb nála, én meg ugye kicsi vagyok, ezért a felgyülemlett stresszt rajtam vezeti le.
Persze a pszichológia nem vigasztal, örülnék neki, ha a bátyus nem engem ütögetne idegi alapon, és ha tehetném, szívesen mondanám a nagyoknak, hogy világbéke (és főleg ütésmentesség), testvérek!

De még nem tudom, hiszen kicsi vagyok, pedig hát kicsiben kell elkezdeni!

No comments:

Post a Comment