A bádogdob

-Anya, én kicsi fogok maradni. Nem akarok tovább nőni, mert az nehéz.
Én ép a kanapén ültem, amikor András elém állt, és ezt mondta nekem.

Te agya úr isten. Mióta olva ez a gyerek Günter Grasst?- villan belém a kérdés.
Ugyanis az ő főhőse, Oskar az, aki már születésekor elhatározza, hogy örökre gyerek marad és kimarad a felnőttek világából.
Nem, mégsem olvashatta,-jutott eszembe, mert a ott as kissrác 3 éves korában áll meg a növéssel, ő meg már elmúlt négy.

Szóval a saját fejéből pattant ki az ötlet.
És ha így jobban belegondolok már korábban is voltak előre mutató jelek.
Ebédnél mindig a legkisebb poharat, tányért és kanalat kérte, a legkisebb széken ült, és aludni is mindig a legkisebb ágyban akart.
Persze én akkor azt gondoltam, hogy csak Hófehérkés képzavarban szenved....

És nem! Úgy néz , ő már akkor is arra készült, hogy kicsi fog maradni.
Oskárral ellentétben azonban nála nem elég csak az elhatározás, mert András, minden ellentétes állítással szemben azóta is rendíthetetlenül növekszik.
Mindegy, én nem szólok neki, ti sem beszéltek róla, ő meg legkésőbb a 180 centis magasság átlépése után úgy is rá fog jönni, hogy nőni nehéz ugyan, de kicsinek maradni még nehezebb.

Élet tanár úr

Vagyis a gyerek.
Mert a gyerektől sok mindent lehet tanulni.
És most nem olyan elcsépelt dolgokra gondolok, hogy szeretetet, meg türelmet, meg ilyenek....
A gyerektől több területen is szakszerű ismereteket lehet szerezni.
Íme, néhány gyakorlati példa.

Etika
- A rosszalkodás csak akkor baj, ha kiderült.
De még ilyenkor is a testvérre lehet kenni.
- A kisebbet bántani nem etikus.
De kit érdekel?!

Gasztronómia
-A lekváros kenyér sonkával az igazi.
- Azt az ételt, amit nem akarunk megenni a kisebbik testvér tányérjára lehet átteni.
Ő majd elfogyasztja.

Filozófia
- A világban minden elrendezett, életünket felsőbb hatalmak irányítják.
ÉS a gyerek már alig várja, hogy felnőjön, és ő legyen ez a hatalom.
- Ha el akajuk érni a tökéletes lelki nyugalmat, nem kell állandóan az okok után kutatni.
Éppen ezért teljesen felesleges, az "ezt most miért csináltad?" kérdés

Fizika
-Nincs az a kicsi lyuk, ahová a gyerek be ne férne, ha be akar férni.
Csak kijönni nem fog tudni.
- A negyedik dimenzió valószínűleg a gyerekszoba.
A gyereknek vannak sejtései arról, hogy létezik, de nem biztos benne, hogy tényleg van.
A biztonság kedvéért ezért soha nem játszik benne.

Lakberendezés
- Nincs az a nagy lakás, vagy üres tér, amit ne lehetne pár perc alatt egyenletesen betölteni. Játékokkkal
- A kozervatív iskola szerint a pisilés helye a WC.
Ám a fürdőkádnak is van lefolyója....

Helyre, tétre, befutóra, gyerekre

Én most eme utóbbira fogadtam.
Pontosabban arra, hogy Iván mikor fogja a lakás tetszőleges pontja helyett a WCbe végezni a dolgát.
Én olyan egy hétre tippelek.

Azt megígérem, hogy nyerési esélyeim nem növelem semmi féle tisztességtelen nevelési eszköz, vagy egyébb ráhatás bevetésével.
A pelust azért levettem róla....

Szóval most várok, az esélyesek teljes nyugalmával, hiszen tudom, hogy a gyerekem előbb-utóbb szobatiszta lesz.
Tominál azért még nehezebb volt.
Eleve ott volt a nagy kérdés, hogyan magyarázom el, egy alig két éves gyereknek, hogy a bilibe kell pisilni?
Talán az EUtól tudtam volna némi pályázati pénzt szakítani a kutatás elvégzésére, de akkoriban nem gondoltam erre, így ezt a lehetőséget elszalasztottam.
Azért a gyerek így is szobatiszta lett.
Előbb a kádba, majd a kádba helyezett bilibe, végül a wcbe pisilt.
Hiába, már akkor sem volt egy egyszerű teremtmény.

Andrásnál már nem kellett ekkora köröket futni, ő látta, mit csinál a bátyja, és 2 születésnapja után nem sokkal úgy érezte, ezt ő is utánna tudja csinálni.

Most Ivánon a sor.
Én olyan egy hétre tippelek.

A gyerek

A gyerek ül a sarokban.
Könyvet olvas.
Haja szépen lefésülve, rajta tiszta, firssen vasalt ing. A lakásban csend, és nyugalom

Valahogy így képzeltem el a csemetéimet, amikor még a pocakban voltak.
Aztán persze nem így lett.

Az egészből annyira maradt, hogy a gyerek könyvet olvas.
A lakás bármely pontján, csak a sarokban nem. Oda csak elvéve kerül, akkor, amikor büntetés gyanánt az oda kiszórt kukoricára térdepeltetem.
A hajához nem nyúlok - a 2-3 miliméteres szálakból úgyse lehet nagy frizurát alkotni- , inget meg nem akarok ráadni, mert az fél perc múlva se nem friss, se nem vasalt nem lesz.
A lakásban pedig biztosan van valamikor csend, és nyugalom, de ez a valótlannak tűnő esemény minden bizonnyal este 11 és hajnali 6 között történik, amikor én többnyire alszom, ezért nem sokat veszek észre belőle.
De nem is várom, hogy másként legyen, hiszen nem gépek ők, "csak gyerekek".
Az én gyerekeim! (-:

A gyerek igazi reklám szépség, és szuper intelligens.
Egy pillanat alatt ujja köré csavarja az egész világot, gyereketr, felnőttet egyaránt, és 10 évesen Nobel díjat kap.
Valahogy így képzeltem el a csemetéimet, amikor még a pocakban voltak.
Aztán persze nem így lett.

Az egészből annyi maradt, hogy a nagyfiam intelligenciájával elbűvöli az óvonénit, ovis társai viszont finoman szólva is távolságtartóak vele.
Középsőm ezzel szemben a lányok kedvence,de amíg Tomi ennyi idősen már folyékonyan beszélt németül, addig ő még mindig csak az alapkifejezéseket ismeri.
Ivánnál még reménykedek, hogy majd egyesíti Brad Pitt és Albert Einstein minden jó tulajdonság.

Aztán persze lehet, hogy nem fogja.
Lehet, hogy ő is "csak egy gyerek" marad, mint a bátyjai.
De az én gyerekem! (-:

Két és fél óra

A születésnap 15:00-kor kezdődött.
Volna elvileg, de épphogy befejeztem az utolsó simításokat már meg is érkezett az első kis vendég 14:50-kor.
Nagy meglepettségemben jól elfelejtettem elrámolni a ruhából ki NEM mosható nyomot hagyó filctollakat, így a gyerekek ezzel (és nem a színes ceruzákkal) dekorálták ki az általam előre felrajzolt figurát a poharukon.
Szerencsére nem történt baleset.
A filctollakat viszont elpakoltam.

16:00-kor kincset kerestünk.
Volna, de nem számoltam azzal, hogy 11 db, 2-6 év közti gyerek nem egészen 20 perc alatt 15 felé lesz képes szétszéledni, ezét jobbnak láttam hamarabb elkezdeni a közös kutatást.
Szóval 15:30-kor nekiálltunk térképet összeilleszteni, majd nem egészen 5 perc múlva 22 apró kéz turkált örömködve a kincsként elrejtett gumimacik között, és két nagy kéz próbálta kiosztani, a szintén kincsként elrejtett, dinoszaurusz sablonokat és a különböző színes öntapadós matricákat.
És ekkor olyan dolog történt, amin magam is meglepődtem,
CSEND lett!
11 gyerek ragasztgatta önfeledten a papír dinókat, 5 kemény percig (na jó, lehetett az akár 7 is.).

Miután elkészültek, Tomi megmutatta nekik, hogy a kanapéról milyen királyul el lehet érni a Zuram húzókázó rúdját.
Miközben 11 gyerek mászott- és ugrott le szép libasorban a rúdról, én kapkodva próbáltam plédeket, és takarókat pakolni alájuk, miközben harmadik, szabad kezemmel a szétdobált zoknikat szedegettem össze, és tuszkoltam vissza az aktuális kölyök lábára.
Hiába, mezítláb mégiscsak könnyebb felmászni az ajtókeretre...

15:50-kor elállt az eső, és én úgy gondoltam, kívül tágasabb.
Amire nem gondoltam, hogy nemcsak tágasabb, de nehezebb is 11 gyerekek kordában tartani.

16:00-kor már kapituláltam.
Volna, de ekkor szerencsére hívott a Zuram, hogy 15pec múlva már hazaérkezik.

16:20-kor végre befutott a drága, így sikerült a gyerekeket két, létszámban és összetételben állandóan változó, de mindenképpen jobban felügyelhető, és animálható csoportra bontani a gyerekhadat.
Ezután már szinte unalmasnak mondható mederben folyt tovább a szülinap.
Vagyis:
16:30-ra a résztvevők Playmobilokkal elaknásították a nappalit.
16:45-re a gyerekszobában található összes játékosdobozt kiborították a padlóra.
17:00-kor senki nem akart tortát enni, mert már annyi chipset és kólát leküldtek.
17:15-re a Zuram már befáslizott alkarral, és pedig ragtapaszokkal feldíszített arccal közlekedtem, mert a játék orvostáska megtalálása után hirtelen 3 doki is lett a háznál, akik nagy gonddal, ám rendesen félrediagnosztizálva kezeltek minket.
Záróakkordként pedig
17:30, és 17:35 között az összes (8 db) szülő egyszerre akarta elvinni csemetéjét.
Lett is fennakadás a 2x2,5 m-es előszobában!

Péntek 17:45 óta viszonylagos csend van a lakásban, bár én még azóta sem tudtam teljes mértékben feldolgozni a történteket.

Képzelt riport egy...

...idióta anyukával.

-Már régóta szeretett volna bekerülni az újságba?
- Igen, igen.
-Ám most sem sikerült.
-Nem, nem.
-De mégis örül annak, hogy mégsem került bele az újságba.
-Igen, igen,
-Mert végül mégis csak sikerült megtalálnia a fiát.
-Igen, igen.
- Háromszor is elment amellett a fa mellett, amely mögé elbújt a gyerek , mégsem vette észre.
-Igen, nem.
- Bizonyára pánikba esett.
- Igen, igen.
-Tehát az fel sem merült önben, hogy egy kétéves gyerek nem tud 10-15 másodperc alatt 2-300 métert megtenni.
-Nem, nem.
-Hiszen ez még egy felnőttől is komoly teljesítmény.
-Igen, igen.
-Megbízható forrásokból jutott el hozzánk a hír, hogy most azt tervezi, GPS-szel szereli fel legkisebb gyermekét. Nem gondolja, hogy ez túlzás lenne.
-Igen, nem.
-Köszönöm a riportot!

Lila tehén, elektromos bogár

Két kis hal egy százliteres akváriumban.
A háziállataink. Őket is a Zuram takarítja.

Ettől függetlenül a fiúk elég jól ismerik a különböző, egyszerű- és összetett (más néven egzotikus) állatfajtákat.
Nekem nem kell attól tartanom, hogy tojást tojó nyuszit fognak maguknak kérni karácsonyra.
Ilyen butaságot!- mondta múltkor is a nagyfiam, amikor egy ismert csoki ""márkatehene" bukkant fel a tévé képernyőjén.

Tehát a gyerekeim hellyel-közzel azért tisztába vannak azzal, hogy egy állat milyen fontosabb külső jegyekkel rendelkezik és az sem képezi vita tárgyát, hogy amíg a madarak tojással szaporodnak, addig a nyuszik bizony kisnyuszikat szülnek.

A jó felkészültség ellenére azonban a "pontosan hogyan, és mitől is mozognak az állatok?" kérdésében csemetéim tudása hagy némi kívánnivalót.

Tomi és András pár napja talált egy katicabogarat.
A kis rovar egy darabig mászkált a kezükön, majd megállt, és nem mozdult.
Ők egy ideig tanakodtak, hogy miért állt meg, és hogy bírhatnák rá ismét a mozgásra, amikor András agyában fény gyúlt és rászólt az állatra:
-Bogár működj!
Mivel a katicabogár abban a minutumban nekiindult, most utódaim biztos azt gondolják, az állatok hangvezérlésűek!

Ami nem megy....

azt nem kell erőltetni.

Mondták a régiek.
Én pedig bízom a tudásukban és megfogadom a tanácsukat.
Pár napig nem erőltetem a blogírást, mert pénteken uszkve 8-10 darab, 2-6 év közti gyerek fog szülinapot ünnepelni.

Az esemény megszervezése pedig olyan szellemi, és fizikai kihívások elé állít, hogy nem tudom megfelelő színvonalon írni a bejegyzéseket.

A sztorikat azért addig is gyűjtöm.

Gyerekterelés

Képzett vagyok, és felkészült.
Naná, a harmadik gyereknél.

Tudom, mit kell tenni, ha hisztiroham készül.
El kell terelni a gyerek figyelmét!

Sőt,azt is tudom, mit kell tenni akkor, ha a figyelemelterelés nem működik.
Tovább kell terelni a gyerek figyelmét.
A gyerek egyszerre ugyanis csak egy dolog miatt képes hisztizni.

De lássunk egy gyakorlati példát.
Nyár, meleg, tehát strand.
Gyerek a vízben.
Aztán gyerek a vízen kívül.
Hiszti, vissza akar menni.
Nem lehet, tehát jön a figyelemelterelés. Ott a játszótér, könnyű lesz, gondolom.

Játszótér, árnyék, koszos, murvás csúszda.
Gyerek meztelen.
Nem lehet, jön az öltöztetés.
Hiszti, nem akarja a nadrágot. Tehát jön a figyelemelterelés.
Vagyis gyorsan ráadom a cipőket. most már azokat akarja ordítva levenni.
Újabb manőver, rádobom a trikót.
Na végre, most amiatt ordít, a nadrágról, és a cipőkről elfeledkezik.
Persze az igazi siker az lenne, ha csöndben játszana.
Ekkor előveszem a sapit, az árnyék miatt nincs rá igazán szüksége, de ráteszem.
Most azt kezdi el visítva rángatni. Egy darabig úgy teszek, mintha nem engedném, hogy levegye, majd fél perc után hagyom, hogy ledobja.
És végre csönd van, befejezte a hiszti, mert elérte, amit akart.

Én leülök egy közeli padra, és nézem, ahogy édesen játszik, miközben arra gondolok,
milyen jó, hogy a gyerek egyszerre csak egy dolog miatt tud hisztizni.

Szolgálati Közlemény

Szerdáig Szlovéniában szöszmötölünk.
Csak csütörtöktől csacsogok.
(alliteráció, ugye,....)

Utazunk

Mindig ugyan azon forgatókönyv szerint.

- Iván zizi lesz. Nem tudja mi van, csak azt, hogy valami van.
- András tiszta zizi lesz. Ő tudja, hogy mi van.
- Pont ezért lesz zizi.
- Tamás már ma este zizi lesz. Ami holnap reggel csak fokozódni fog.
- Én már hetek óta zizi vagyok, mert tudom mi vár rám előtte, közben, meg utána.
- A Zuram nyugodt. Volt, lesz és marad.
Áldja meg érte az Isten, mert semmi sem nehezebb, mint egy zizis férjjel utazni.

Bár én fogok csomagolni, biztos vagyok benne, hogy olyan dolgok is be fognak kerülni a kocsiba, amire én nem adtam beleegyezésemet.

- Iván valószínűleg egy-két kocsit fog becsempészni az utastérbe.
- András plüssállatokat fog hozni. Hogy aztán egész idő alatta kocsiban maradjanak.
- Tamás nem tudom mit fog hozni, de abból jó sokat.
- A Zuram könyveket, és sportfelszereléseket fog még az utolsó percben is a táska üres zsebeibe dugdosni.

A kitűzött időpontnál jó félórával később fogunk indulni, mert a Zuram a küszöbről fog visszamenni a legkisebb helyiségbe, nekem pedig már az ajtó bezárása után fog eszembe jutni, hogy egy nélkülözhetetlenül fontos dolgok a lakásban felejtettem.

A kocsinál András és Tomi előbb azon fog veszekedni, hogy ki nyissa ki az ajtót, majd azon, ki száljon be először. Iván ordítva fog tiltakozni a becsatolás ellen, de harmadik nekifutásra azért bele fogom gyógyítani az ülésbe.
A férjem elhelyezkedik az anyósülésen, én nagy levegőt veszek, és beindítom az motort.
Utazunk.....

Jégkorszak II. - Mokány

A Buta Mókushoz kb 15-20 dkg marcipánt használtam fel, de ha még valaha csinálok ilyet, akkor kisebb lesz a szentem, mert a test a fej súlyától kicsit összenyomódott.




Az orrban magában is van egy kis száraz tészta, de ettől sem akart daliásan állni, rövidebbet meg nem akartam, így kénytelen voltam kívülről is megtámasztani azt.






A fogakhoz, és a szemgolyóhoz cukormasszát használtam, mert ez szép fehér.

• 

A végén kis pohár összekevertem piros, sárga, és kék ételfestéket, majd ecsettel kifestetettem a szemeket, az orrot, és a testet. A maradék színhez adtam még kéket, és azzal befestettem a farkát is.

Jégkorszak

A jégkorszak zseniális rajzfilm.
Képi meoldásai, apró poénjai még a legkisebbeket is lekötik, miközben a dialógusok egy felnőtt számára és szórakoztatóak.

Ha valaki engem kérdez, én azt mondom a Jégkorszakot tiszta szívből NEM ajánlom kisgyerekes családoknak.
A gyerekek ugyanis olyan ötleteket tudnak belőle meríteni, amivel rendesen kétségbe tudják kergetni Jóanyáikat.

András, aki nagyon kúl gyerek,



például kijelentette, hogy ő Buta Mókus (Mokány, vagy Motkány néven fut a mesében) tortát akar szülinapjára.
Makkal természetesen.
-Ha-ha, szórakoztató kölyök vagy Te!- gondoltam magamban, de hamar arcomra fagyott a mosoly, amikor rájöttem, nem viccel.
Szóval kénytelen voltam jegelni addigi torta-elképzeléseimet, és nekiálltam agyalni.
Fáztam a gondolattól, hogy makkot kell készítenem, de végül hamar megoldottam a dolgot, és a kókuszgolyó-sün mintájára elkészültek a kókuszgolyó makkok:



Már a hideg futkosott a hátamon, ha csak a kardfogú mókusra gondoltam, de sehogy nem jutottam előre, éreztem, jégre futottam.
Végül úgy döntöttem, csinálok egy téglalap alakú tortát, bevonom zöld marcipánnal, és erre teszem a mókust, makkal egyetemben.
Végól elkészült a mű, amivel igen nagy JÉGszerűségre tettem szert fiaim körében.



Ui: holnap megmutatom, hogy készül egy Mokány.