A gyerek

A gyerek ül a sarokban.
Könyvet olvas.
Haja szépen lefésülve, rajta tiszta, firssen vasalt ing. A lakásban csend, és nyugalom

Valahogy így képzeltem el a csemetéimet, amikor még a pocakban voltak.
Aztán persze nem így lett.

Az egészből annyira maradt, hogy a gyerek könyvet olvas.
A lakás bármely pontján, csak a sarokban nem. Oda csak elvéve kerül, akkor, amikor büntetés gyanánt az oda kiszórt kukoricára térdepeltetem.
A hajához nem nyúlok - a 2-3 miliméteres szálakból úgyse lehet nagy frizurát alkotni- , inget meg nem akarok ráadni, mert az fél perc múlva se nem friss, se nem vasalt nem lesz.
A lakásban pedig biztosan van valamikor csend, és nyugalom, de ez a valótlannak tűnő esemény minden bizonnyal este 11 és hajnali 6 között történik, amikor én többnyire alszom, ezért nem sokat veszek észre belőle.
De nem is várom, hogy másként legyen, hiszen nem gépek ők, "csak gyerekek".
Az én gyerekeim! (-:

A gyerek igazi reklám szépség, és szuper intelligens.
Egy pillanat alatt ujja köré csavarja az egész világot, gyereketr, felnőttet egyaránt, és 10 évesen Nobel díjat kap.
Valahogy így képzeltem el a csemetéimet, amikor még a pocakban voltak.
Aztán persze nem így lett.

Az egészből annyi maradt, hogy a nagyfiam intelligenciájával elbűvöli az óvonénit, ovis társai viszont finoman szólva is távolságtartóak vele.
Középsőm ezzel szemben a lányok kedvence,de amíg Tomi ennyi idősen már folyékonyan beszélt németül, addig ő még mindig csak az alapkifejezéseket ismeri.
Ivánnál még reménykedek, hogy majd egyesíti Brad Pitt és Albert Einstein minden jó tulajdonság.

Aztán persze lehet, hogy nem fogja.
Lehet, hogy ő is "csak egy gyerek" marad, mint a bátyjai.
De az én gyerekem! (-: