Utazunk

Mindig ugyan azon forgatókönyv szerint.

- Iván zizi lesz. Nem tudja mi van, csak azt, hogy valami van.
- András tiszta zizi lesz. Ő tudja, hogy mi van.
- Pont ezért lesz zizi.
- Tamás már ma este zizi lesz. Ami holnap reggel csak fokozódni fog.
- Én már hetek óta zizi vagyok, mert tudom mi vár rám előtte, közben, meg utána.
- A Zuram nyugodt. Volt, lesz és marad.
Áldja meg érte az Isten, mert semmi sem nehezebb, mint egy zizis férjjel utazni.

Bár én fogok csomagolni, biztos vagyok benne, hogy olyan dolgok is be fognak kerülni a kocsiba, amire én nem adtam beleegyezésemet.

- Iván valószínűleg egy-két kocsit fog becsempészni az utastérbe.
- András plüssállatokat fog hozni. Hogy aztán egész idő alatta kocsiban maradjanak.
- Tamás nem tudom mit fog hozni, de abból jó sokat.
- A Zuram könyveket, és sportfelszereléseket fog még az utolsó percben is a táska üres zsebeibe dugdosni.

A kitűzött időpontnál jó félórával később fogunk indulni, mert a Zuram a küszöbről fog visszamenni a legkisebb helyiségbe, nekem pedig már az ajtó bezárása után fog eszembe jutni, hogy egy nélkülözhetetlenül fontos dolgok a lakásban felejtettem.

A kocsinál András és Tomi előbb azon fog veszekedni, hogy ki nyissa ki az ajtót, majd azon, ki száljon be először. Iván ordítva fog tiltakozni a becsatolás ellen, de harmadik nekifutásra azért bele fogom gyógyítani az ülésbe.
A férjem elhelyezkedik az anyósülésen, én nagy levegőt veszek, és beindítom az motort.
Utazunk.....