Iván még alszik.
Tiszta haszon, legalább nyugodtan el tudok mosogatni.
András és Tomi már reggeliztek, most békésen Legoznak a nagyszobában. Ők nem sokat vizet zavarnak, az a lényeg, hogy Iván alszik.
Tiszta haszon, mert be lehet lopódzni hozzá a hálóba és nézni, ahogy békésen szuszog. Óvatosan fölé hajolok, olyan távolságra, hogy még nem érjek hozzá, de már érezzem az illatát és a bőre melegségét. Amikor ébren van már inkább kisgyerek, egyre kevesebb baba-vonást mutat, de így, a hatalmas ágyban most még kisebbnek tűnik, egészen babás, ahogy így alszik.
Tiszta haszon, mert kint a kertben kellemesen friss a levegő, ki tudok menni, anélkül, hogy két mezítlábas talpacska osonna utánnam és követelné, hogy vegyem fel. Mert Iván reggelente, ébredés után igényli a buji félórát, én meg pont reggelente, ébredés után szeretem elvégezni a nemszeretem feladatokat. De most megtehetem, hiszen Iván alszik.
Tiszta haszon, mert mikorra felébred, én már sokmindennel végeztem, nem kattog az agyam azon, hogy mit is kéne csinálnom, mert már minden ráér, hiszen Iván felkelt, pislogó szemmel, de mosolygós arccal jön ki a konyhába. Odasétál hozzám, én felveszem. Puha, ágymeleg, baba-illatú, jól esik puszilgatni.
Rámnevet, visszapuszil.
Ő azért boldog, mert szépen kezdődik a napja, én meg azért, mert szépen folytatódik.
Tiszta haszon!
No comments:
Post a Comment