Iskolás-előkészítő

1990-et írtunk.
Mögöttünk volt a rendszerváltás, az első szabad választás és a Antall kormány megalakulása.
És mindez engem nem érdekelt.
Egyrész túlságosan is fiatal voltam ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzak, másrészt teljesen lekötötte a figyelmemet az, amit a rádióban hallottam.
T.i., hogy német nyelvterületen az iskolások első tanítási napjukon egy papírból készült tölcsért kapnak, amit mindef féle földi jóval töltenek meg a szülők.
Hát nem igaz!- fakadtam ki akkoriban. Nekünn ilyen nem jár.
Iskolaköppeny, menza, napközi az bezzeg.....
No mindegy, azok az idők elmúltak, én megbékéltem a Sorssal, és úgy néz ki, hogy Sors is velem.

Ha nem költözünk el Magyarországról, akkor valószínűleg el is felejtem az egészet, és vígan élem a magyar anyukák mindennapi életét.
Dehát elköltöztünk, és én most az osztrák anyukák mindennapi életét élem, amibe bizony beletartozik az elsősöknek adott iskolatöltcsér.
Idén először testközelből, hiszen legnagyobb csemetém elkezdte az iskolát.

Az, hogy veszek egyet, szóba se jöhetett. Én valami igazán személyeset akartam a fiamnak, ezért magam készítettem el.
Jóóó nagyoot. És jóóó feltűűűnőt.
Vágtam, és ragasztgattam, a legapróbb részletekig kidolgoztam rajta mindent.
Amikor kész lett, kiraktam az asztalra, hogy gyönyörködjek benne....

És mielőtt bárki megjegyezné, igen, tudom, hogy nem jó, ha a szülő a gyerekével akarja bepótolni azokat a dologkat, amik az ő életéből kimaradtak,
de kit érdekel?