Palacsintás királynő

Aki régóta olvas (vagy már gyerekkorom óta ismer), az tudja, hogy furcsa kislány voltam.
Aki nem régóta olvas, az meg sejtheti.

Szóval furcsa voltam, nem szerettem a strandot, nem bírtam a krumplipürét és ki nem állhattam a palacsintát.
Azóta sem sokat változtam, ma sem kedvelem egyiket sem, ám mivel gyerekeim vannak, nagy üzembe csinálom mindegyiket.

Főleg a palcsintasütést. Hetete legalább egyszer ez a kaja, mert a Zuram is imádja.
Már szépen kitanultam mindent, menniyt tojás, liszt, ilyenek.
Persze megérteni továbbra sem fogom, hogy mit eszik rajt az egész család.
Vékony, enyhén olajos, meg nagyon tojásos....
Én ebből a műfajból továbbra is csak a palacsintás nutellát vagyok hajlandó elfogyasztani.

És nemcsak az íze miatt nem szeretem a palacsintát, hanem azért sem mert elég melós kaja, és maximum túl keveset lehet belőle sütni, eleget tuti nem.
Mert mindegy mekkora vájlingban keverem ki a cuccot, estére elfogy.
Vagy másnap reggelre,
de elfogy!