Én és a kórház/ Ich und das Krankenhaus

Kivizsgálásra mentem a kórházba.
Ők meglepődtek hogy mit keresek ott, mert nem voltam bent a számítógépben. Adminisztrációs hiba.

Én előző nap megittam 3 és fél liter gusztustalan ízű folyadékot, és ekkor már 24 órája nem ettem semmit...
Ezek után én maradok- gondoltam és ha az orvos nem is fogad, elég egy műszert és megcsinálom én a dolgot.
Végül nem kellett önvizsgálatot tartanom, felvettek az osztályra.

Nemsokára jött is a beteghordó, de én visszautasítottam a szolgálatait, a saját lábamon mentem a vizsgálatra.
Ő azért szolgálatkészen tolta mellettem az ágyamat. Már sejthetett valamit....
Vagy beszélt a nővérrel, ő ugyanis már egy injekciós tűvel várt és rögtön beadott nekem valami nyugtatót.
Be kel valljam, már nagyon rám fért, zűrös volt ez az év, a három gyerek, háztartás, tanulás.....

A vizsgálat 15-20 percet tartot, a nyugtató hatása még 3 órát.
A doki szépen kivárta, amíg megint tiszta lesz a fejem, aztán feljött leletmegbeszélésre.
Annak ellenére, hogy pár órával azelőtt még igen bensőséges viszonyban voltunk, nem ismert fel elsőre. Annyira el volt foglalva a szerveim vizsgálatával, hogy a fejemre már nem jutott ideje.

Én nem sértődtem meg, végre egy férfi, akinek nem a külső, hanem a belső dolgok a fontosak!

----------------------------------------

Ich ging wegen einer Untersuchung ins Krankenhaus.
Dort waren sie überrascht, warum ich kam, weil ich nicht im Computer stand.
Administrativer Fehler.

Ein Tag zuvor trank ich 3 einhalb Liter ekelhafte Flüssigkeit, und hatte ich schon 24 Stunden nichts gegessen
Ich bleib hier! - dachte ich. Und wenn kein Arzt mich anschauen will, dann klaue ich ein Gerät und mache selbst die Untersuchung.
Letztlich musste ich keine Selbst-Untersuchung machen, man hat mich doch auf die Station aufgenommen.

Und bald kam der Krankenpfleger, aber ich habe ihn zurückgewiesen und ging auf meinen eigenen Füßen zur Untersuchung.
Die ganze Zeit hat er sehr freundlich mein Bett neben mir hergeschoben. Er wusste schon was....
Oder er hat schon mit der Krankenschwester geredet, weil sie bereits mit einer Nadel auf mich wartete und sofort gab sie mir irgendein Beruhigungsmittel.
Ich muss sagen, es brauchte schon lange, letztes Jahr war ziemlich heftig, die drei Kinder, der Haushalt, arbeiten, studieren....

Die Untersuchung dauerte 15-20 Minuten, das Beruhigungsmittel wirkte noch 3 Stunden lang.
Der Arzt wartete bis ich wieder einen klaren Kopf hatte, dann kam er zu mir wegen der Befundbesprechung.
Vor ein par Stunden hatten wir noch ein sehr ""inniges" Verhältnis, aber er erkannte mich nicht wieder.
Er war so beschäftigt mit meinen inneren Organen, dass er keine Zeit hatte auf meinen Kopf zu schauen....

Trozdem war ich nicht beleidigt, endlich ein Man, dem die innere Dinge wichtiger sind als die äußeren!