Az útlevél/ Der Pass

Új útlevél kellett.
Irány a nagykövetség.
Ügyfélfogadási idő: hétfő és szerda délelőtt, valamint csütörtök délután 3-3 órában. A magyar és az osztrák ünnepnapokon nincsenek nyitva.
Ha nagy leszek én is ott akarok dolgozni....

Azért engem nem tudtak elrettenteni, nekem kellett az az útlevél.
Azért felhívtam őket. Mint később kiderült jól tettem, mert közölték velem, ők most nem adnak ki útlevelet, mert nincs ujjlenyomat olvasójuk.
Tudjátok ujjlenyomat olvasó, az a kis kb 7x8x4 cmes tárgy, pár ezer Forintba kerülő valami.
Azért ekkor nem lehet a gazdasági válság.....

Azért engem nem tudtak elrettenteni, nekem kellett az az útlevél.
Hát irány Magyarország.
Kora reggel bepakoltam a 3 gyereket, meg a Zuramat az autóba, majd röpke 3 órás kocsiút után meg is érkeztünk a hivatalba.
Ahol már vártak (mert ide is telefonáltam, biztos, ami biztos), kedvesek voltak, lefényképeztek, leujjlenyomatoltak, majd irány az ügyintéző.
A hölgy rutinból dolgozott:
- Öt, vagy 10 évre kéri?
- Szerinted...?- futott át rajtam a gondolat.
- 10 évre- válaszoltam.

Még néhány kattintás, egy aláírás, majd fizetés. 15 perccel az érkezés után már el is hagyhattam a hivatalt.
Ezután már csak a 3 órás kocsiút volt hátra.
Beszálltam az autóba, és arra gondoltam, hát legalább szivathattak volna egy kicsit, hogy legyen miről írnom a blogomban!

-------------------------------------

Ich brauchte einen neuen Pass.
So ging ich zur Botschaft.
Kundenverkehr: Montag und Mittwoch Vormittag und Donnerstag Nachmittag 3-3 Stunden. Die Konsularabteilung ist an den österreichischen und ungarischen Fest- und Feiertagen geschlossen.
Wenn ich groß werde, werde ich dort arbeiten...

Sie konnten mich troztdem nicht aufhalten, ich brauchte das Ding.
Deshalb rief ich dort an. Wie es sich später heraustellte, war es gut so, weil sie keinen Pass ausstellen können, weil die Botscshaft über keinen Fingerscanner verfügt.
Wisst ihr dieses kleine ungefähr 7x8x4 cm großes Objekt, welches zirka 40-50 Euro kostet.
So groß kann die Wirtschaftkrise doch nicht sein...
Sie konnten mich troztdem nicht aufhalten, ich brauchte das Ding.

So, Fahrt nach Ungarn.
Früh am Morgen packte ich die 3 Kinder und MM ins Auto und nach einer kurzen, 3 Stündigen Fahrt waren wir im Amt.
Dort hat man schon auf mich gewartet (weil ich davor angerufen habe, sicher ist sicher) sie waren sehr freundlich, hatten mich fotografiert, ich habe meinen Fingerabdruck geleistet, dann kam ich zur Beamtin.
Sie arbeitete mit Routine:
-Für 5 oder für 10 Jahre möchten Sie das Pass?- fragte mich.
- Was meinen Sie? - dachte ich kurz.
- Für 10 Jahre- antwortete ich.
Noch ein paar Klicks, eine Unterschrift, und ich zahlte. 15 Minuten nach meiner Ankuft waren wir fertig.
Blieb nur die 3 Stündige Fahrt.

Ich stieg ins Auto und dachte, sie hatten wenigstens ein bischen arrogant sein können,
dann könnte ich jezt etwas darüber in meinen Blog schreiben!

Tamás szakért/ Tamás der Bild-Experte

A Zuram meg a fiúk festegetnek egyideje.
A festegetés után a Zuram elpakol Tamás pedig szakért.
Szépen kiválogatja és kiállítja a legjobb képeket.

A múltkor azt gondoltm hogy fordítva tette fel a egyiket. Hát levettem hogy megfordítsam.
-Anya mit csinálsz?-szegezte nekem a kördöt Tomi.
- Hát megfordítom.
- Jaj, anya nem kell- jött a válasz.- Tudod ez művészet.

Aha....

-----------------------------

MM und die Jungs malen seit einiger Zeit.
Nach dem Malen MM räumt auf und Tamás begutachtet.
Er sucht die besten Bilder aus und macht daraus eine Austellung.

Unlängst habe ich gedacht, dass er eins umgekehrt aufgehängt hat. So habe ich es abgehängt um es umzukehren.

- Mutti, was machst du?- stellte mir Tomi die Frage.
- Ich kehre das Bild um!
- Ah Mutti, das musst du nicht machen- antwortete er- Weisst du, das ist KUNST!

Aha.......

Fogas kérdés/ Das Zahn(fee)-Problem

Szerintem nincs Fogtündér.
Tomi szerint van, és meg is mondta, hogy nekem nem is kell hinnem a Fogtündérben, mert úgyis ő kapja az ajánsdékot és nem én.
Okos gyerek. Túl okos...

Jó, gondoltam, akkor legyen Fogtündér.
De mit fog hozni?
Lássuk be egy fog elvesztése nem nagy teljesítmény, pláne, hogy végül én húztam ki.
Arról nem is beszélve, hogy még 19 fog van a szájába, a Fogtündér anyagi lehetőségei pedig behatároltak.
Szóval valami apróság kellett.
A cukrot és a csokit rögtön kihúztam, elég nevetséges lenne egy fogkefén utazó fogtündér, aki édességet hoz....

Végül egy 10 centes (kb 27 Ft- a szerk.) érme került a párna alá.
Tomi nagyon örült az ajándéknak, annak azonban kevésbé, hogy bejelentettem a 10 centből 5-öt oda kell adnia nekem, hiszen a munka felét mégiscsak én végeztem el!

-----------------------------------------------------

Ich glabube nicht an die Zahnfee.
Tomi schon. Er hat gesagt, dass ich nicht an die Zahnfee glauben muss, weil er sowieso das Geschenk bekommt und nicht ich....
Er ist klug. Viel zu klug....

Nun, gut, dachte ich, dann soll die Zahnfee kommen!
Aber was bringt sie?
Es ist eindeutig, dass der Verlust eines Zahnes kein große Leistung ist, besonders wenn ich ihn herausgezogen habe...
Und darf man auch nicht wergessen, dass Tomi weitere 19 Zähne in seinem Mund hat, und die finanziellen Möglichkeiten der Zahnfee begrenzt sind.
Also es muss eine Kleinigkeit sein.
Schokolade oder Bonbon war sofort ausgeschlossen, es wäre ziemlich lächerlich wenn, auf einer Zahnbürste fliegende Zahnfee Süßigkeit bringt.

Am Ende kam eine 10-Cent Münze unter seinen Kissen.
Tomi freute sich sehr auf das Geschenk bis ich ihm sagte, dass er 5 Cent mir geben müsste, ich habe ja schließlich die Hälfte der Arbeit getan!

A hal, akit meg lehetett simogatni/ Der Fisch den mann streicheln könnte

A Zuram szereti a halat. Sütve, főve meg nyersen is.
A nyers példányokat az akváriumban tartja.
Én nem szeretem a halat.
Iván szereti a halat.
Itt a bizonyíték, hogy Iván nem a postástól van, de ez egy másik történet...

Szóval Iván szereti a halat. Minden formában, élőben, tévében, képen, akváriumban.
Legszívesebben jól magához ölelné a halakat, de technikai okokból sajnos ez eddig nem volt kivitelezhető.
Eddig, írom, mert a múlkor valami történt.
A Zuram ugyanis vett magának egy halat.
No nem akármilyen halat,
hanem egy szép, egészben füstölt példányrt, fejjel, farokkal, ám belső szervek nélkül.
Az eladó szépen becsomalta papírba, majd bele tette egy nejlonszatyorba.

Iván rögtön lecsapott a csomagra és onnantól kezdve a bevásárlás végéig nem engedte el a halat, akit meg lehetett simogatni...

----------------------------------------


MM mag Fisch. Gekocht, gebacken oder auch roh.
Die rohe Fische hält er im Aquarium.
Ich mag keinen Fisch.
Ivan mag Fische.
Hier ist der Beweis dafür, dass Ivan nicht vom Briefträger stammt, aber das ist eine andere Geschichte...

Also, Iván liebt Fische. In allen Formen, lebend, im Fernsehen, auf dem Bild, im Aquarium.
Am liebsten würde er alle streicheln, aber das war aus technischen Gründen leider bis jetzt nicht möglich.
Bis jetzt, schreibe ich, weil unlängst etwas passiert.
MM kaufte sich einen Fisch.
Aber nicht irgendeinen Fisch sondern einen geräucherten, mit Kopf und Schwanz, aber ohne innere Organe.
Die Verkäuferin packte ihn schön ins Papier, dann legte sie ihn in einen Plastiksack hinein.
Iván nahm sich sofort das ganze Paket und ließ den Fisch bis zum Ende des Einkaufs nicht mehr los.
Den Fisch, den man streicheln könnte....

Cselgáncs/ Judo

Majdnem elfelejtettem, a térdsérülésem ellenére, jól elvoltam....
Egy 18x25 cmes tortalapot és 1 kg cukormasszát, valamint némi csokoládét használtam fel.

Ich habe's fast vergessen, trotz meiner Knieverletzung hatte ich viel Spaß.....
Ich habe eine 18x25 cm große Torte und 1 kg Zukermasse und ein bischen Schokolade verwendet.

Veszélyes mese/ Gefährliches Märchen

Mert az az én bajom, hogy a gyerekkel együtt szoktam nézni a meséket.
És ezért hiszek abban ,hogy léteznek beszélni, mozogni, logikusan gondolkodni tudó közlekedési táblák, lámpaoszlopok és egyéb utcai objektumok.

És talán ezért tolattam neki a kocsival a villanyoszlopnak.
A házunk előtt álló villanyoszlopnak.
Annak, amely mellett naponta átla 4x is el szoktam hajtani. Kétszer ki, és kétszer beparkolni.
Bár az is lehet, hogy épp a gyakori találkozások mitt gondoltam, hogy majd szólni fog, vagy legalább is elugrik, ha beparkolásnál véletlenül túl közel kerülök hozzá.
Nos nem szólt....
Én meg azóta nemcsak egy hanyag pillantást vettek a vállam fölött tolatás közben, hanem háromszor is alaposan körbenézek.

Ám tegnap rájöttem ez sem mindigt segít.
Tegnap nekitolattam egy biciklitartónak.
Kicsi, alattomos, és sunyi volt....
-------------------------------------

Weil das mein problem ist, dass ich zusammen mit den Kinder Märchen schaue.
Deshalb glaube ich, dass es Vekehrsschilder und Laternenpfähle und andere Straßenobjekte gibt, die sprechen, logisch denken und sich bewegen können.

Und viellleicht deshalb fuhr ich mit meinem Auto den Laternenpfahl an.
Den Laternenpfahl, der vor unserem Haus steht.
Neben dem fahre ich durchschnittlich 4 Mal am Tag vorbei, zweimal parke ich aus, zweimal parke ich ein.
Obgleich es sein kann, dass ich wegen den häufigen Begegnungen dachte, er würde mir sagen, oder würde zumindenst wegspringen, wenn ich beim Einparken zu Nah an Ihn ran fahre.
Er sagte nichts.......
Seitdem werfe ich beim Rückwärtsfahren nicht nur einen schlampigen Blick über meine Schulter, sondern schaue mich dreimal gründlich um.

Aber Gestern wurde es mir eindeutig klar, dass auch das nicht immer hilft.
Gestern fuhr ich einen Fahrradsständer an.
Er war klein und hinterhältig.....

Csoki/ Schoko

A gyerekek csokit kaptak.
Sokat.
Szétosztottam három felé és mindenki megkapta a maga kis zacsiját.
Illetve Iván nem, nem akartam, hogy két és fél évesen édeségmérgezést kapjon.

Tamás szépen elpakolta az egészet a fiókjába, majd közölte velem, "anya az lesz a szabály, hogy minden nap csak kettőt eszek meg.

Elöször András is elpakolta, aztán meg előpakolta. Aztán hozott három zacsit és elkezdte színek és formák szerint szétválogatni.
Azokat az édességeket, amelyeken valami esztétikai kifogást talát, rögtön megette, nehogy tönkre tegyék az összképet.
Ezután seftelt egy kicsit Tomival, (a másik csokija mindig édesebb ugye...) majd a biztonság kedvéért megevet még pár darabot, nehogy megromoljon.

Iván, aki ugye nem kapta meg a zacsit, nem csinált a saját édességeivel semmit.
A bátyaiéval viszont igen. Miután megette az általam aznapra kiosztott adagját, körbejárt a lakásban, és kiszolgálta magát Andris tartalékaiból......
-------------------------------------

Die Kinder bekamen Schokolade.
Eine Menge.
So habe ich sie auf drei Teile aufgeteilt und jeder hat seinen eigenen Sack erhalten.
Außer Iván, ich wollte nicht, dass er mit zweieinhalb eine Schokovergiftung bekommt.
Tamás hat seinen Sack in seine Lade gelegt und dann sagte er zu mir: "Mama, die Regel ist so, ich darf jeden Tag nur zwei essen."

Auch András hat seinen weggeräumt, dann hat er wieder alles herausgenommen, dann holte er drei weitere Säcke und fing an die Schokos nach Farben und Formen zu sortieren.
Die Süßigkeiten, die ihm aus ästhetischen Gründen nicht gefielen, hat er sofort verspeist, um sie nicht das Gesamtbild zu ruinieren.
Dann machte er ein kleines Geschäft mit Tomi (die Süßigkeiten von anderen sind immer süßer) und am Ende hat er aus Sicherheitsgründen, noch ein par Stück gegessen, damit sie nicht verderben.

Iván, der seinen Sack nicht bekam, hatte mit seinen Süßigkeiten auch nichts gemacht.
Aber mit dem von seinen Brüdern schon. Nachdem er die, von mir ausgeteilte Portion gegessen hatte, machte er eine Runde in der Wohnung, und bediente er sich bei András Vorrats.....

Menniybe kerül? / Wie viel kostet?

Valami menyétféle ragadozó (nem láttam a szemetet) átharapta a nyújtókábelt. Majd ha elkaptam, megkérdezem tőle, miért tette. Remélem elfogadható magyarázattal fog tudni szolgálni.

A kocsi szerencsére saját kerekein jutott a szervízbe, ahol biztosítottak, 20 perc alatt kicserélik az alkatrészt.
Abból a 20ból végül 45 perc lett, ami nem is lett volna baj, ha nem három kisgyerekkel együtt kellett volna várakoznom.
Játszósarok nem volt, minusz 10 fok viszon igen.
Sétálni tehát nem tudtunk, a gyerekek viszont hamar felfedezték a tulaj kutyáját.
És a labdáját.

Először Iván célzott meg a játékkal egy 12.333.060 forintos dzsippet, majd András következett egy 6.333.930 forintos kocsival (mindig is ő volt a gazdaságosabb gyerek).
A lövéseket profi kapust is megszégyenítő vetődéssel hárítottam.

Ezután, hogy a kocsikat és főleg, hogy a saját idegeimet kiméljem, inkább leültetettem a gyerekeket, prospektusokat és tollakat szereztem, és ülő foglalkozásra kényszerítettem őket.
Kemény 10 percig ment is a dolog, ekkor azonban Iván újabb kocsit szemelt ki magának, ezutal egy 8.775.000 forintos fekete tetszett meg neki.
Pár lépéssel a cél előtt kaptam el, így nem tudta tollal összekarcolni a lakkozást.

Több autóra szerencsére már nem jutott idő mert a szerelő megjavította a kocsit, így végül is "csak" 27.500 Forint+ ÁFA-ba került a kaland.
-----------------------------------------------

Ein Marder hat das Zündkabel durchgebissen. Wenn ich ihn erwische, dann frage ich ihn warun er das gemacht hat. Ich hoffe, er kann eine gute Erklärung liefern.

Zum Glück konnte das Auto auf seinen eigenen Rädern ins Service. Der Austausch dauert 20 Minuten, hat man mir gesagt.
Aus diesen 20 Minuten wurden schließlich 45. Das wäre kein Problem gewesen, wenn ich nicht mit 3 Kleinkindern dort gewesen wäre.
Es gab keine Kinderecke aber draußen minus 10 Grad schon, deshalb konnten wir nicht spazieren gehen.

Also blieben wir drinnen. Die Kinder haben schnell eine Beschäftigung gefunden: das Hund des Besitzers.
Und dessen Ball....
Zuerst hat Ivan auf ein 45.678 Euro teuen Jeep gezielt, dan kam András mit einem 23.459 Euro Auto (er war immer das sparsamere Kind).
Wie ein profi Torwart warf ich mich um die Schießerein abzuwehren.

Dann, um die Autos, und vor allen meine Nerven zu schonen, setzte ich die Kinder nieder, verschaffte Stifte und eine Broschüre, und so zwang ich sie zur sitzenden Tätigkeit.
Sie schaften es ganze 10 Minuten lang, aber dann hat Ivan ein schwarzes Auto, im Wert von 32.500 Euro für sich ausgesucht. Ich konnte ihn ein par Schritte vor dem Ziel stoppen, so konnte er nicht die Lackierung mit dem Stift zusammenkratzen.

Für mehr Autos hatte er keine Zeit, weil der Mechaniker kam, er reparierte unser Fahrzeug, so kostete das ganze Abenteuer "nur" 98 Euro + MwSt.

A gyerekem. / Mein Kind

Először töltött pár napot egyedül a nagyszülőknél.
A Zurammal azt gondoltuk itt az idő, hogy kilökjük a fészekből....

Most megyek, megnézem, hogy milyen úton halad a személyiségfejlődése. Majd a hétvégén jövök.

----------------------------------------

Er war zum erstenmal ein par Tage allein bei den Großeltern.
Mit MM haben wir gedacht, die Zeit ist gekommen, um ihn aus dem Nest rauszuschieben....

Jetzt gehe ich und schaue nach, welchen neuen Weg seine persönliche Entwicklung genommen hat. Am Wochenende komme ich wieder.

Én és a kórház/ Ich und das Krankenhaus

Kivizsgálásra mentem a kórházba.
Ők meglepődtek hogy mit keresek ott, mert nem voltam bent a számítógépben. Adminisztrációs hiba.

Én előző nap megittam 3 és fél liter gusztustalan ízű folyadékot, és ekkor már 24 órája nem ettem semmit...
Ezek után én maradok- gondoltam és ha az orvos nem is fogad, elég egy műszert és megcsinálom én a dolgot.
Végül nem kellett önvizsgálatot tartanom, felvettek az osztályra.

Nemsokára jött is a beteghordó, de én visszautasítottam a szolgálatait, a saját lábamon mentem a vizsgálatra.
Ő azért szolgálatkészen tolta mellettem az ágyamat. Már sejthetett valamit....
Vagy beszélt a nővérrel, ő ugyanis már egy injekciós tűvel várt és rögtön beadott nekem valami nyugtatót.
Be kel valljam, már nagyon rám fért, zűrös volt ez az év, a három gyerek, háztartás, tanulás.....

A vizsgálat 15-20 percet tartot, a nyugtató hatása még 3 órát.
A doki szépen kivárta, amíg megint tiszta lesz a fejem, aztán feljött leletmegbeszélésre.
Annak ellenére, hogy pár órával azelőtt még igen bensőséges viszonyban voltunk, nem ismert fel elsőre. Annyira el volt foglalva a szerveim vizsgálatával, hogy a fejemre már nem jutott ideje.

Én nem sértődtem meg, végre egy férfi, akinek nem a külső, hanem a belső dolgok a fontosak!

----------------------------------------

Ich ging wegen einer Untersuchung ins Krankenhaus.
Dort waren sie überrascht, warum ich kam, weil ich nicht im Computer stand.
Administrativer Fehler.

Ein Tag zuvor trank ich 3 einhalb Liter ekelhafte Flüssigkeit, und hatte ich schon 24 Stunden nichts gegessen
Ich bleib hier! - dachte ich. Und wenn kein Arzt mich anschauen will, dann klaue ich ein Gerät und mache selbst die Untersuchung.
Letztlich musste ich keine Selbst-Untersuchung machen, man hat mich doch auf die Station aufgenommen.

Und bald kam der Krankenpfleger, aber ich habe ihn zurückgewiesen und ging auf meinen eigenen Füßen zur Untersuchung.
Die ganze Zeit hat er sehr freundlich mein Bett neben mir hergeschoben. Er wusste schon was....
Oder er hat schon mit der Krankenschwester geredet, weil sie bereits mit einer Nadel auf mich wartete und sofort gab sie mir irgendein Beruhigungsmittel.
Ich muss sagen, es brauchte schon lange, letztes Jahr war ziemlich heftig, die drei Kinder, der Haushalt, arbeiten, studieren....

Die Untersuchung dauerte 15-20 Minuten, das Beruhigungsmittel wirkte noch 3 Stunden lang.
Der Arzt wartete bis ich wieder einen klaren Kopf hatte, dann kam er zu mir wegen der Befundbesprechung.
Vor ein par Stunden hatten wir noch ein sehr ""inniges" Verhältnis, aber er erkannte mich nicht wieder.
Er war so beschäftigt mit meinen inneren Organen, dass er keine Zeit hatte auf meinen Kopf zu schauen....

Trozdem war ich nicht beleidigt, endlich ein Man, dem die innere Dinge wichtiger sind als die äußeren!