Aki tud.../ Wer kann....

Nem tudom, mi tetszett meg neki.
Talán a finom kézmozdulat...
Vagy az, ahogy egy ilyen egyszerű dolgott ilyen szépen tudtam kivitelezni.

Esetleg, a gyorsaságom.

Igazából nem jöttem rá. ÉS megkérdezni sem tudtam, mert a válasz úgy is az lett volna:
-Jo-anna!
Vagy valami hasonló.

Persze végül is mindegy. A lényeg, hogy tetszett neki a dolog.
Pedig nem iscsináltam semmi különöset.
Elővettem az almalevet a hűtőből, a poharat az asztalra raktam és beleöntöttem az italt.

Iván végig feszült figyelemmel követte az eseményeket.
Aztán, amikor befejeztem, rám nézett.

- Igen anyu!- kiáltott fel, és megtapsolt.

Hiába, aki tud, az tud....

----------------------------------------------

Ich weiß nicht, was ihm gefallen hat.
Vielleich die feine Handbewegung...
Oder das, dass ich so ein einfache Sache so schön ausführen könnte.
Oder die Geschwindigkeit.

Eigentlich wusste ich es nicht. Und könnte auch nicht danach fragen, weil die Antwort so gewesen wäre:
-Jo-anna!
Oder so etwas Ähnliches.

Aber es ist egal. Das wichtigste ist, dass es ihm gefallen hat.
Obwohl ich nichts besonderes gemacht habe.
Ich nahm den Apfelsaft aus dem Kühlschrank, stellte das Glas auf den Tisch und schüttete das Getränk hinein.

Iván schaute auf das Ganze gespannt.
Und als ich fertig war, schaute er auf mich.
- Ja Mami! - sagte er und beklatschte mich.

Na ja, wer kann, der kann.....