Mentünk.
Magyarországról Szlovákia felé.
A határ után nem sokkal eltévedtünk.
Na nem nagyon, de annyira igen, hogy úgy éreztük, érdemes egy benszülött segítségét kérni.
Lassítottunk, ablak le, fej kihajol:
-Guten Tag!- jött a köszöntés.
A pasas felismer egy osztrák rendszámtáblát, ez már jó jel, gondoltam.
-Elnézést, megtudná mondani, hogy jutunk el Párkányba?
Na erre már nem jött válasz, vagy a döbbenetttől ment el a hangja, vagy nem is tudott magyarul.
- Do Štúrova?- próbálkozott a Zuram.
Erre fény gyúlt a szemében, és elkezdett a kezével hadonászni:
- Tak, tak, tak, tak (Így, így, így).- Gondolom az előzmények után magasabb szintű kommunikációra már nem vállalkozott.
Nem állítom, hogy szakszerű útbaigazítást kaptunk, de azért sikerült eljutnunk Párkányig....
--------------------------------------
Aus Ungarn in die Slowakei.
Nach der Gernze verirrten wir uns .
Nicht wirklich, aber so, dass wir das Gefühl hatten, Hilfe eines Einheimischen in Anspruch nehmen zu müssen.
Wir verlangsamten die Fahrt; Fenster runter, Kopf raus:
- Guten Tag!- Kam die Begrüßung.
Der Kerl erkennt ein österreichisches Kennzeichen, ein gutes Zeichen, vielleicht kann er helfen, dachte ich.
Auf ungarisch fragten wir: - Entschuldigung, können Sie uns sagen, wie man nach Párkány kommt?
Vor Überraschung war er sparchlos, oder er konnte gar kein Ungarisch.
-Do Štúrova?- versuchte MM auf slowenisch.
Darauf reagierte er dann, und fing an mit beiden Händen herumzufuchteln:
-Tak, tak, tak, tak, tak (so, so, so, so, so)- Nach dem Vorhergegangen wollte er es nicht mit einer höheren Ebene der Kommunikation versuchen.
Na ja, professionelle Auskunft war das nicht, aber trozdem schafften wir es bis Párkány...
