Mindennapi kenyerünk.../ Unser tägliches Brot....

Most diétázok vagy inkább böjtölök. Mindegy a lényeg hogy az elmúlt hónapok betegségei miatt úgy éreztem, itt az idő változtatni az étkezési szokásaimon.
Szóval most egy ideig  no cukor, no fehérliszt, meg még egy csomó minden.

A családom pedig örül ennek.
Nem, nem egy rakás szadistávsal vagyok körülvéve, igazából nem annak örülnek, amikor én a teljes kiőrlésű tönkölyliszt kenyeremet eszem egy szál saláttával.
Nem. Annak örülnek amit utánna csinálok.
Ugyanis amióta diétázom, azóta megszállottan sütök.
Ennek biztos megvan a maga pszichológiája, amikor az embernek gyomorvírusa van szakácskönyvet olvas, amikor diétázik, akkor süt. Vagy valami ilyesmi...

Bärmit megsütök. A macitortától (részletes útmutató itt) a hot-dog kiflin át a kenyérig.
Persze szeretek én sütni. Élvezem ahogy a tészta a kezem alatt formálódik szép sima lesz. A dagasztás a legjobb stresszkezelés, az pedig külön  szeretem, ahogy a tészta "életre kell", szépen megdagad.
Szóval szeretem, no.

Persze most nem ezért sütök szinte minden nap valamit. Nem.
Sokszor hallotam már más háziasszonyoktól, hogy ők ebédre már nem is éhesek, mert a sütés-főzés közben már jól is laknak az illatokkal.
Valószínűleg én is valami hasonlóban reménykedem.....

-------------------------

Ich mache eine Dtät, besser gesagt, ich faste. Egal, Hauptsasche ist, dass ich mich, nach den vielen Krankheiten, eintschieden hatte meine Essgewonheiten zu ändern.
So esse ich jezt eine Zeit lang keinen Zucker, kein Weißmehl und noch viele andere Speisen.

Und meine Familie freut sich darüber.
Nein, meine Familie steht nich ausschließlich aus Sadisten, sie freuen sich nicht wirklich, wenn ich mein Vollkorn Dinkelbrot mit Salat esse. Nein, sie freuen sich darüber, wass danach passiert.
Danach backe ich nähmlich.
Es hat bestimmt einen psychlogogischen Grund, wenn man Magenviren hat, liest mann Kochbücher, wenn man eine Diät mach, backt man. Oder so....

Ich bake jetzt alles. Von der Bärentorte (Anleitung siehe: hier) bis zum Brot.
Okay, ich gebe zu, ich backe gern. Das Kneten ist eine anti-stress Therapie, und ich mag es besonders, wenn der Teig anfangt zu "leben" und schön groß wird.

Aber ich backe nicht deswegen fast jeden Tag. Nein.
Ich habe es schon von mehreren Hausfrauen gehört, dass sie beim Mittagessen keinen Hunger mehr haben, weil sie schon während dem Kochen und Backen von den Gerüchen satt geworden sind.
Und ich hoffe, dass auch mit mir etwas Ähnliches passiert....