Gyerekek felülnézetből/ Kinder aus der Elternperspektive

Monday, April 22, 2013

Mi a szép?

Mert  valamikor  azt tanultuk az nagy gimnáziumban, hogy az a szép, ami érdek nélkül tetszik.

Hát szerintem meg nem.
Mert szerintem a fogszabályzóm szép.
Pedig nem is érdek nélkül tetszik.

Friday, April 19, 2013

A kéz, amely...

a bölcsőt ringatja, az egész világot igazgatja.
Állítólag.

Persze én nem vagyok az az anya, aki a lányának akarja továbbadni a hivatását.
Nem, nem fogok elkeseredni, ha a lányom nem a "történész-kineziológus-edző-családanya-háziasszony" hivatást választja.
Nem fogok.
Ugyanis nekem nincsen lányom.

Persze ettől függetlenül a fiaimtól sem várom el, hogy az szülők által eszményített, "jól kereső-magas társadalmi-poziciót-hozó"(úgy, mint agysebész, sztárügyvéd, milliomos) szegmensben találják meg életük hivatását.

És nemcsak azért, mert én egy kúl anyuka vagyok, aki pszihokarmatikus szinten próbálja megteremteni csemetéi számára az ideális nevelési környezetet, amiben a gyerekek optimálisan fejlődve szabadon döntenek az életükről.
Nem,
hanem azért, mert az én fiaimon már most látszik, hogy Tamás művész, András mérnök, Iván pedig élsportoló lesz.


És ez így nekem meg is felel....

Monday, April 15, 2013

Hurrá!

Szóval nem hiában élek én itt, Ausztriában.
Mert az sportszervezetekre vonatkozó adó- és társadalombiztosítási szabályok szerint a háziasszonyság teljes munkaidejű állásnak számít.

Szóval dolgozom.
Teljes munkaidőben.
Hivatalosan.

Sunday, April 14, 2013

"Pukkancs", négy betű.....

Megfejtettem.
Hiszen ha valami "pukkancs", és négy betű, az csak Iván lehet

Csak tudnám, hová kell beküldeni, mert akkor beküldeném, és talán nyernék is.
Ha mást nem, akkor egy kis nyugalmat.

Mert amíg Iván posta fodultával visszajönn 1-2 hét biztosan eltelik majd.
Csak tudnám hová kell beküldenem a helyes megfejtést...

Mert ő igazi négybetűs pukkancs.
Neki az első szava akkor is "nem", és az első 10 perce  akkor is hiszti, ha pontosan azt akarja, amit én.
Ha pedig mást akarunk, akkor a második, harmadik..... ikszedik szava is "nem", a hiszti időtartama pedig a "nem"-ekkel egyenes arányban növekszik.

Megfejtettem.
Azért pukkancskodik,
mert ő egyedül szerene dönteni, csakhát még nem megy neki, mert fél attól, hogyha rosszul dönt, visszautasítják.
Szeretné rögtön meghozni a helyes döntés, de az én kész "döntés-konzerveimet" túl büszke elfogadni, mert utálja, ha más segít neki.
Mert ő egyedül szeretne dönteni.
Csakhát  fél attól, hogyha rosszul dönt, visszautasítják. Ettől pedig  tiszta ideg lesz.
Tehát jön a hiszti.

Megfejtettem.
Nem az én idegrendszerem totális összeomlását akarja elérni, hanem a saját belső feszültségét vezeti le a hiszitvel.

Megfejtettem.
szóval most próbálok neki segíteni úgy, hogy egyszerre több "konzervvel" kínálom meg, persze olyan furmányos módon, hogy azt gondolja, ezek tulajdonképpen az ő ötletei.
Ha pölö ordítva akar elsőnek fürödni, de a kádban már a bátyja ül, akkor felajánlom neki, hogy választhat, második, vagy  harmadik lesz, esetleg nem fürdik.
Ő persze még pár percig ordít, hogy dehát mondta, hogy első akar lenni, aztán megnyugszik, és dönt.
Én pedig megdícsérem, hogy egyedül milyen jó döntést hozott.

Megfejtettem.
Csak tudnám, hova kell beküldeni a helyes megfejtést.

Tuesday, April 9, 2013

Kollektiva


Az anyai nagyanyám.
Sütött-főzött ő mindent, de azokra már nem nagyon emlékszem, csak a krumplis tésztára.
Igazi, kézzel nyúrt tojásos házitésztából.
Mint kiderült, nemcsak én vagyok ezzel így. A nővéremnek is ez ragadt meg az emlékezetében, és, mivel egy család vagyunk, gondolom a húgaim fejében is hasonló kép lehet.
Úgy néz ki, hogy a kollektív családi emlékezetben ő marad a krumplis tészta nagymamája.

Évekig nem ettem krumlis tésztát. Meg nem is csináltam. Mert én olyat biza nem tudok nyúrni, a bolti meg nem megy.
Illetve nem ment. De most megtaláltam az "Eier-Spätzle"-t
Magyarul "tojásos nokedli"nek lehetne fordítani, de sok köze nincs a salátával tálalt névrokonához.
Sokkal inkább hasonlít nagyanyám kézzel gyúrt tésztájához.
Persze ő ezt biztosan másként gondolná...

Saturday, April 6, 2013

Soha ne mondd!

Meg ne is gondold.

Mert aki úgy fejezte be a gimnáziumot, hogy
semmi német, semmi sport és Ausztriábsa biztosan ne költözök, és
most ausztriában németül sportedzéseket tart, az csak tudja.

Ennek ellenére továbbra is mondok dolgokat, meg gondolok is.
Legutóbb például azt, hogy mi a francnak csinál extrán nekem a nővérem lencsés fasírozottat.
Oké, hogy semmi  eszem hús alapon élek, de abba sem halok bele, ha pár napig csak köretet eszek.
Ráasdásul a fasírozottat még húsos formában is kerültem....

Persze Kata gondol, Luca meg süt.
És jól tette! Mert ilyen finom vega kaját ritkán eszik az ember. Tökéletes fűszerezés (fokhagyma hmmm.....), kellemes állag, harapható, nem toggyogós, mégsem kemény.

Az elején azt gondoltam:
ki a fene fogja megenni ezt a menniységet, mert én biztos nem!?

Válaszolni felesleges, az osztrák-német-sport párhuzam alapján szerintem bárki kitalálhatja a választ...

Monday, April 1, 2013

Családi kirándulás

A fiúk szépen felvették a hótaposót, majd kiosztottam a kesztyűket.
Ezután Janez a hóna alá csapta a szánkót, és elindultunk a közeli erdőbe szánkózni.
A levegő csípős volt, de mindenki jól érezte magát.
A fiúk csúsztak párat a, majd  hazamentünk és megebédeltünk.

Az asztalon ott virítottak a szépen festett húsvéti tojások a fiúk pedig a nyuszi által hoztott csokikat majszolták.

Én türelmes ember vagyok és tudom bárki hibázhat, de a barna medvék kinyalhatják a seggemet!