Pontosan ennyibe került az a szintetizátor, amelyet András vett magának.
És amire én nem egészen egy hónap múlva rátehénkedtem.
( mert minek hagyta a büdös kölyök a szintetizátorát a földön... és miért nem teszi az asztalra az a büdös anyja, amikor látja, hogy a földön van.... )
ÉS akkor a Zuram bejeletette hogy egy félig működő szintetizátorral nem lehet gyakorolni, és ha már amúgy is tönkre ment, akkor vegyün már neki valami jobbat (nem tudom hogy gyermekkorában melyik játékboltban nem vették meg neki a szülei azt a szintetizátort...).
Szóval vettünk.
És a gyerek szorgalmasan gyakorolt.
És persze ha már szorgalmasan gyakorol, akkor már vigyük el a zeneiskolai nyílt napra, mert ha már Tomi úgy is gitározik hátha neki is kedve támad...
Hát támad.
Alighogy beléptünk a terembe és András meglátta azt a hatalmas szintetizátort (igazából zongora de ezt ő nem tudta, meg szerintem nem is érdeklte...) és határozott mozdulattal félretolta az ott félénken álldogálló gyerekeket, leült, és szépen két kézzel, fejből eljátszotta a kedvenc dalát.
A zongoratanárő persze rögtön lecsapott rá. Ránktukmálta a mobilszámát, megadta a tankönyv címét, és azt mondta júniusban mindenképpen vigyük a gyereket egy próbaórára.
Szóval szeptembertől András zongorára fog járni. Így a kezdeti, és egyszeri 12 eurós beruházás nekem most a többszörösébe fog nekem kerülni.
Havonta.
(Persze tudom, ne sírjon a szám, mert ez tök jó, mert ott a kultúra, meg a szellemi fejlődés, meg a zene jótékony hatása, meg háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi.......)
Mert jó dolog a bizalom de még jobb az ellenőrzés.
