"Anya, ez olyan, mint a boltban vettt"- nézi András tündöklő szemekkel az általam varrt ruhát.Én besöpröm az elismerést és nem árulom el neki, hogy a bolti ruhát is valaki megvarrta, nem a fán termett....
"És tudsz ilyet a macimnak is varrni?" -
folytatja.
Persze. Neki is állok, amikor Tomi jelenik meg az ajtóban és máris nekikezdi:-"És az ő macijának miért...., és az enyémnek akkor miért nem..., és én is akarok...."
Naná! Már rutinosan fordulok Iván felé:
"A te macid is fázik?"
Természetesen igen.
Meg ő is, mert ha Tamásnak és Andrásnak már varrtam egy-egy inget, akkor neki is jár....
Végre elkészülnek az alkotások, mindenki boldog. Felöltöznek, maci kézközelben, amikor a Zuram hazajön, már rohanják is le, mutogatják, milyük van.
Kicsit megijedek, mi van, ha ő is akar valamit, de hamar megnyugszom.
Utál inget hordani, macija meg már régen nincsen!
